Izzó, vörös fahasábok,
Rajtuk képek sora fut
Jövőmről, mi örömet hoz
Nékem, avagy mélabút.
Kandallónál készít elmém
A sorsomról képeket.
Ki tudja, mit lángnyelvek közt
Látok, való is lehet.
Bár vihar dúl ablakon túl,
És süvítve száll a hó,
Ami várhat ezután rám,
Óv attól a kandalló.
Egymást nyaldossák a lángok
Más-más formát öltve fel,
S még a vihar sem ijeszti
A sok tündért tőlem el.
Nézem… A tűz lobogása
Álmot hoz ránk, fényeset;
Szeressük hát fantáziánk,
A múlékony életet.
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. május 9.
_______________________
BY THE FIRESIDE
On the bright red coals before me,
Pictures come and pictures go–
Pictures of the waiting future
Filled with gladness or with woe.
By the fireside do I picture
To myself my destiny.
Who knows but these golden raptures
May be real unto me.
Though the storm outside be raving
And the snowflakes drift on high;
By the fireside I am safely
Counting on what may be nigh.
All the flames fly ever upward
Coiling into every form.
Fairies circle ever round me
Heedless of the outside storm.
Still I watch the weird wild raptures
Of the golden dream so nigh.
Let us love our happy fancies
E’er the time has passed us by.
2 hozzászólás
Kedves Dávid!
Bizony öröm az élet, ha kint süvít a szél és hull a hó, bent pedig lángok táncolnak a kandallóban.
“Nézem? A tűz lobogása
Álmot hoz ránk, fényeset;
Szeressük hát fantáziánk,
A múlékony életet.”
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szíves h/sz-od!
Szeretettel:
Dávid 🙂