Akácok egy alföldi poros utcán,
gyermekkoromat idéző képe,
mindig úgy imádtam odaérni
akácvirágzásnak idejére.
Szikár tiszatáji kemény akácok,
hol testet nyújt a föld az ekének,
magot rejtenek a barázdaráncok,
dús termést remél a dolgos élet.
Csatangoltam a szelíd nyarakban
a kanyargós vén szőke Tiszánál.
Az élettől emberséget kaptam,
hitet minden folyómenti fánál.
Díszbe borult tiszai akácok!
Ifjúságom veletek virágzott.
/santiago/
4 hozzászólás
Kedves Santiago!
Csodaszép merengés!
Az emlékek visszaintegetnek!
Nagyon szép képeket hoztál,
érzésekkel díszítetteket!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor! Köszönöm! Gyerekként elég sok időt töltöttem egy kis faluban a Tisza mellett, megismertem az ottani dolgos emberek életét! Szép időszak volt.
Gyönyörű vers, kedves santiago.
Ugyanezt éltem át anno Kiszomboron, a Maros-parton.
Barátsággal, Imre
Köszönöm! Tisztelettel. santiago