és ne magázz te engem,
Tóni vagyok mindenkinek,
és tegezz te is csendben.
Tisztelet elég nekem
ha gondolatom más is,
tisztelned kell akkor is
ha más is az a másik.
Emberi mivoltja, az
embernek arra vágyik
mint Moricz Zsigmond írta:
„Légy jó mindhalálig!“
Én parasztnak születtem
és mindig az is voltam,
ott is is nevelkedtem
egy paraszt istálóban.
Én lentröl ismertem meg
az emberek világát,
a szivem ma is remeg
‚s elveszti bátorságát.
Én nem tudom finoman
ma kifejezni magam,
nem vagyok egy „képzett“, és
csak egyszerű a szavam.
Én nem tanultam soha
magyar szépirodalmat,
és nem tudom leírni
a gyönyörű szavakat.
Én nem tudok bókolni
szép ámitó szavakkal,
nem is tudok hazudni
egy képzelt szinfalakkal.
Én magam gondolkodom
nem megyek a divattal,
néha azért megmondom
de nem sértek akarattal.
Én nem csalok érzelmet
édes, hazug szavakkal,
inkább kapjak egy nemet
mint bókot erőszakkal.
Én nem akarok mindig
az első helyen lenni,
boldog vagyok mindaddig
amig jót tudok tenni.
Én soha sem veszekszek
csak örökké engedek,
mint egy berúgott részeg
ha rámnéznek örvendek.
Én szóért nem harcolok
ha hallgatnak beszélek,
mindig arra gondolok
hogy én, minek is élek.
De egyszer egy szép napon
ha megtalálom magam,
választ akkor megkapom:
„Egy maradi maradtam!“
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Tudod, mi rég' ismerjük egymást, s én tudom igazán, hogy te ki vagy. Nem fontos, ki hol született, arról senki nem tehet, hanem az, hogy néhány év alatt mennyit fejlődött. Mostani verseid már igazi jó alkotások. Megtanultad a szép kifejezéseket, a hibátlan írást. Ezért sohase engedd, hogy valaki Téged semminek nézzen! Ebben a versedben annyi igazság van, hogy nem sokan utánozhatnának, akik dölyfösen kifacsarják páratlanul gazdag és szép magyar nyelvünket, s bár némelyek tanultak is eleget, mégis keverik idegen szókkal, amire semmi szükség nincsen.
Te itt tanultál sokat, a Napvilágnál, s legyél arra büszke, mert igen is, egyik versszakoddal szemben (idézem):
"Én nem tanultam soha
magyar szépirodalmat,
és nem tudom leírni
a gyönyörű szavakat."
Én mondhatom, mert igaz: megismerted a gyönyörű és igaz szavakat, s hibátlan, szép versekkel örvendezteted meg a Napvilági költő-kollégáidat! Tisztességed miatt pedig kalapom emelem.
Szeretettel olvastam a versed: Kata
Kedves Kata!
Igazad van a Napvilágon kezdtem elpróbálgatni írni, hogy milyen volt a kezdet, azt te, és még egy páran tudjátok legjobban, mert a te. a ti segítségetekkel vagyok ma ott ahol vagyok, és hogy még ma Sem vagyok tökéletes az biztosan ne a te, a ti hibátok. Fogadalmamat még mindig tartom, amit akkor letettem: Ameddig egy is elolvassa azt amit írok, addig írok. mert ami a visszhangot illeti, már régen abba kellett volna hagynom.
Köszönöm a kedvessen megfogalmazott hozzászólásodad, de szerintem ennyi dicséretet mégsem érdemeltem ki, már azért sem, mert az írás, indirekt nekem is segített. Mégegyszer köszönöm és
üdv Tóni