csak a szerelmes víz öle bársonyára –
belesimul testem, gyűrődést feledve
így fürdik Vadgalamb is az út porába'.
…..
Pihe-könnyű lénynek érzem magam benne
gondjaim napoznak a zöldeskék tükrön –
tőlem szétverheti haragos vízfüggöny
kevesebb marad, mi engem partra tenne.
Nem kapkodom össze, hagyom elmerülni
a nehezebbeknek biztos lenn a helye –
búcsúdalt dúdolok, evezhet gyász zene
…mentőövem nektek kezem sose küldi.
…..
Átsodródott évek a messzi túlparton
rovom a távot, mi sejtelmesen láttat –
ami vigasztalna, alig maradt néhány
és folyton apadnak a maradott bátrak.
…..
Felettem sirály húz, hátha utolérem
leszállt épp pihenni a piros bójára –
neki mindenhol van szabadság szófája
bármerre szálljon el, tanúja az éden.
Széllovak vágtatnak hátukon emberrel
a madár megijed, eget szel szárnyával –
követve szememmel…már az égen házal
én is megeredek, míg a Nap felperzsel.
…..
Ha úszom a tóban, másra nem gondolok
csak a szerelmes víz öle bársonyára –
belesimul testem, gyűrődést feledve
így fürdik Vadgalamb is az út porába'.
6 hozzászólás
Kedves Éva !
Nincs szavam több: csak egyszerűen ÍGY KELL ÍRNI !!!
Nagyon-nagyon tetszik:)
Szeretettel gratulálok: Zsu
Drága Zsu! Az, hogy így gondolod…nekem bőségesen elég. Bár én sokkal kevesebbet hiszek magamról, de nagyon jólesik, ha értékelik a munkámat. 🙂 Hálás köszönet érte. Szeretettel. Éva
Csodaszép!
Gratulálok:sailor
Sailor kedves! Örülök, ha annak látod. 🙂 Kivételesen ez a vers nekem is a kedvenceim közül való. (amiből nincs túl sok…nagyon kritikus vagyok magammal) Szeretettel köszönöm a látogatásodat. Éva
Kedves Éva!
Csodálatos a versed, keretbe zárva.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa! Köszönöm szépen az olvasást és becses szavaidat. Gyere máskor is, szeretettel látlak. Éva