Ott hol madarak csicseregnek, él a szerelem fája.
egy eldugott kishelyen, hol senki se látja.
Ez egy titkos kert, mely lelkem otthona,
szomorú napokon emlékeim birtoka.
Kicsiny kis kertem kulcsát varázslat védi,
annak lesz látható, ki ezt csukott szemmel is látni véli.
Mert- e hely csupán csak szívemnek rejteke,
de egy kislánynak szüksége van a tündérmesékre.
12 hozzászólás
Kedves Daisy! Gyönyörű vers. Úgy gondolom, mindenkinek szüksége van álmodozásra, s ilyen titkors kertje mindenkinek van. Egy a fontos, hogy az ember ne csüggedjen, ha nem a megfelelő embernek adja oda a kulcsot, egyszer eljön az is, aki megbecsüli. Gratulálok a versedhez!
Nagyon szépen köszönöm:)
Szia!
Nagyon kislányos, nagyon mesés! 😉
Hali, Kini
Nagyon bájos!
Nagyon kedves vers!
Húú nagyon szép vers! Nekem a "Faun labirintusa" című film jutott eszembe róla! Tisztára olyan mintha arról írodott volna főleg az a rész amiben a kislányról meg a tündérmesékről írsz! Hát aki látta a filmet az érti miért irtam ezt!
Aranyos! 🙂 Gratula!
köszönöm szépen mindenkinek:)örülök hogy tetszik!
Tényleg aranyos vers! 🙂
Köszönöm
Bizony Daisykém…nagyon is kellenek a tündérmesék…nagyon tetszik a versed:)
Ez nagyon aranyos!!!:)) ez nagyon tetszik!!!:))) gratula:))
Erről nekem egy kedves emlék jut az eszembe, egy találkozás öröme. Hajókázás-Szentendre-Marcipán Múzeum-Duna-part- és az első csók amire majd 10 évet vártam. És most ez "kert" most bezárult még elöttem is. Ngyon szép ez a mű, könnyet csaltál szemembe.