Titok

Keserű titok fekszik szíveden,
Lassan ellepi lelked is teljesen,
Nézz a szemembe, s szemedből olvasok,
Nem kell, hogy szádat elhagyják mondatok.

Megértlek, hidd el, akkor is, ha nem szólsz,
Belelátok a fejedbe, hogy épp mire gondolsz,
Életed számomra nyitott mint egy könyv,
S minden elolvasott mondat kis csepp könny.

Mondd, miért van az, hogy néha nehéz kimondani
A titokba csomagolt érzést kibontani?
Mégis jólesik, ha megosztod bánatod
Ha e teher egy részét másra átrakod.

Ahogy mesélsz, egyre kövérebbek a könnyek,
A mondatok is egyre szabadabban jönnek,
Könnyebbül a lelked, ha átszakad a gát,
Nekem elmondhatsz mindig mindent ami bánt!