Hófehér galamb
vetített égen,
árnyéka itt lent
vakondok énem.
Angyali tollak,
fényes út, viszlát,
kaparom csendben
itt maradt piszkát.
Tizenhatodik holdnap
By vajBy vajBy vajBy vajHófehér galamb
vetített égen,
árnyéka itt lent
vakondok énem.
Angyali tollak,
fényes út, viszlát,
kaparom csendben
itt maradt piszkát.
5 hozzászólás
Szia!
De jó,hogy ide tévedtem.Ezt a gyönyörűséget kár lett volna kihagyni.Annyi minden van ebben két kis versszakban,hogy tele lett vele a lelkem.A fennt és lent, a mi vagyok és mi lehetnék,- jaj de szépen írtad.Köszönöm,hogy olvashattam.Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Szia!
Rövidke versed amilyen könnyednek tűnik, akkora súlya van. Misztikus, és mégis földi. Szinte a bőrömön érzem a versben feszülő ellentétet…
Nagyon tetszett! Gratulálok!
Gy.
Szia!
Nagyon jó vers, a végén az ellentét teszi az egészre a koronát.
Szeretettel: Rozália
Két mondatodba sok minden belefér. Ügyesen tudod tömöríteni a gondolataidat. Ez is egy külön adottság.
Szeretettel: Kata
Én a címen gondolkozom nagyon…nem tudom hová tenni.
Ami megragadott még(no persze azon a visszás végén kívül)-az a"vetített"ég.Miért?Már az elején ott van benne valami visszásság,valami hamisság,hogy ez a galamb,a fenti,szárnyaló dolgok-az mind csak illúzió.Valóság csak a galambpiszok…
Tömör és ironikus,két rövid versszakban csap az arcunkba olyan dolgokat,amit mindannyian tudunk,csak nem szeretünk gondolkozni rajta,ezért ritkán tesszük.Köszönjük,hogy felhívtad rá a figyelmünk.
Még töröm a fejem különben azon,hogy ezeket a kitételeket mint"Hófehér galamb"meg"Angyali tollak" merjem-e minősíteni:)Ugyanis így önmagukban mi tagadás meglehetősen elcsépeltek,de ha azt veszem,hogy a vers(nekem legalábbis)arról szól,amit előbb írtam,hogy milyen illúziókat nézünk innen a sötét vak földről,miközben a valóság kiábrándító-hát mondhatjuk,hogy szándékosan,mintegy gúnyolódásképpen használod.Nem foglalok állást,csak reménykedem az alapján,amilyennek a költészeted ismerem:)
grat
üdv
Zsázs