ifjú életem színhelyét,
sok emlékre visszavágyom
zarándokok útját járom,
ajkamról nem szól vádbeszéd.
Paraszt családban születtem
a szegénység volt mindenünk,
rendszerbe szorult életem
talpra állított mindenhol engem,
idegen országba mentünk.
Gyarló, te együgyű ember
elhibáztad már rég az életed,
rabszolga lettél te egyszer
emberséged csalni nem mer.
kihalt az álom képleted.
Vagyok és élek mert lettem
arról, hogy élsz te nem tehetsz
gyalulatlan lett a testem
ostorszíjjá vált a nyelvem
ki voltál, többé már nem lehetsz.
Kedves olvasó még neked, csak
annyit szeretnék mondani,
itt megtudhatsz rólam egyet, csak
türelmesen kell az első betüjét
a négy versszaknak elolvasni.
7 hozzászólás
Kedves Tóni!
Jaj de nagyon jó volt olvasni! Lehet, hogy csak a saját lelkem hangját éreztem benne, de mintha némi honvágyat észlelnék a sorokban. (Mert nekem most ordit a lelkem ettől.)
Különösen tetszik, ahogy nem tagadod meg régi önmagad. Szépen összeszedted a gondolatokat, mert még rejtvényt is adtál az olvasónak!
Köszönöm, hogy velem is megosztottad!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Aki a múltját megtagadja, az a jövőjét teszi tönkre. Magyarnak szölettem, de mindenhol akad egy, aki nem ismer el annak.
Már Wass Albert is azt írta:
"A magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar."
Sajnos, ez még ma is így van, csak ma már sokan nem akarják nyíltan elismerni, de éreztettni még ma is nagyon jól tudják.
Minnél hamarabb beláttja ezt az emebr, annák könnyebb vele élni.
Köszönöm, hogy olvastál és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Elnézésed kérem, ez már nem tartozik a műhöz, amit irok, de leirom! Igazad van. Idegenben a legnagyobb ellenségeim valóban a honfitársaim. De az is igaz, hogy otthon is irigyelnek, mert nyakamba kellett venni a világot. Ha lehet otthon is keresztbe tesznek, külföldön is, több segitséget kapok az idegenektől, mint a magyaroktól. S közben a magyar csak sir, hogy mi mindent elveszitett, mi minden rossz történik vele. Csupán azt kapja vissza, amit ő is ad! S ezen csodálkozik. Talán nem kéne! Talán másképp kellene gondolkodni, cselekedni.
Bocsánat az eszmefuttatásért!!!!!!!!!!!!!!! Mindenkitől!!!!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Nagyon megörültem a második hozzászólásodnak, mert ezt sokan nem akarják elhinni, beismerni, de pontosan ez a fő oka annak is, hogy nem akarok végleg haza menni. Itt az idegenben könnyebb elviselni, ha az idevalósiak idegennek néznek, mint azt az érzést elviselni, amit az itteni, és az otthoni magyaroktól kapok, amikor "otthon" vagyok.
Itt Svácban papirsvájci vagyok, vagy csak egyszerően "ausländer", Bácskában, svájci, Magyarországon, Júgó.
Alfred Polgar is azt írta: " Az idegen nem lett otthonoddá, de az otthonodban idegen lettél!"
Egy kivándorló sorsa. Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Szia!
A honvágy, az emlékezés, a megbánás mély fájdalmát tükrözi versed. Tetszik.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Nagyon régen voltál nálam, de az örömöm annál nagyobb. Igenm mint az első négy versszak első betűi is mondják: Tisza parti gyerek vagyok, (és az is maradok, itt is)
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni
Számomra otthonos e vers,kellemes volt olvasni a sorokban,na meg a sorok közt!