Hajnalra, eltűntek azok a képek,
amelyek lelkembe mártózva
úsztatták minden percnyi reményem,
a hitem tengerén hajózva.
S én, mint egy tépázott árbocvitorla,
álltam ellent zúgó viharban,
mert erőm felett is tudtam, éreztem,
nem veszíthetek a tűzharcban.
Új hálót szőtt felettem a pillanat,
s mézédes mosolyával hívott,
csillogó, ékes ösvényére lépve
a tekintete elvakított
.
Kelő nap fényében boldog árnyjáték
szabadul el, s halk szerenádom
üvöltet belőlem gyönyörszavakat,
mert itt vagy, s ez többé nem álom.
12 hozzászólás
Szia!
A kitartás megérdemelt gyümölcse. Nem könnyű, de megéri, mert megérkezik.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen!
Kitartó vagyok!:)
Barátsággal:Zsolt
Kedves Fél-X!
Versed olvasásakor Paulo Coelho egyik idézetére kellett gondolnom:
"Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is."
…igen. igy vagyunk az álmunkal is…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm szépen!
Bölcs megálapítást írtál!
barátsággal:Zsolt
Zsolt, ezt általában is lehet olvasni, de úgy is, mintha egy szerelmes éjszakát írtál volna le. A második variációban olvasva sejtelmes és rejtelmes.
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!
Igen, raktam bele egy pici csavart!:)
Barátsággal:Zsolt
Nagyon szép vers!
Kedves Szálka!
Köszönöm, hogy itt jártál!:)
Barátsággal:Fél-X
Nagyon szép a versed, gratulálok!
Kedves Szálka!
Köszönöm, hogy itt jártál!:)
Barátsággal:Fél-X
Kedves Zsolt!
Érdekes, sejtelmes vers.Elolvastam párszor. Tetszett.
Barátsággal:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen!:)
Barátsággal:Zsolt