Madárból – tollától megfosztottból – lett keselyű
Bögyét szétfeszíti a düh.
Kering, keresi áldozatát
Lecsapva önti ki mérgét rá.
Düh, harag
Tépi…fúrja…tépi szét
Áldozatán kiöntve mérgét.
Kegyetlen
Méregkeverő
Igazságot nem ismerő
Csendben osonó, két színnel rendelkező
Vág
Harap
Ostoroz…
Hiszi a megoldás ott honol.
Téved!
Mekkorát téved!
Színes, díszes tollait kész letépni
Mástól sem kímélni
Magát – áldozatait gyűjtve – mérgezi
Csodával nézi hová száll szabadsága s nem érti…
Börtönét maga kreálta
Fent a szabadban, a létben
Rácsai a düh s a méreg.
Hiába suhan, repül a légben
Szárnyai lekötözve régen.
A Kulcs, mely magában rejlik…a mélyben
Régen eldobta tengermélyen.
Szíve bezárva, nem enged be már senkit,
Nem ismeri a tisztát, az őszintét, a "szeretni"-t.
Valaha felemelte, benne is megszületett
Szívében rejtve, ott a szeretet.
Túl sok a gond, a szembenézés, a küzdelem
Egyszerűbb feladni, mit ad a szeretet.
Egy csodát, egy kulcsot talán újra megér
Csak egy próba….mindenki válthat újra Jóra.
A kérdés bonyolult,
A válasz egyszerű
Az Út nehéz…Ám szárnyakkal díszesen újra repülni
Csak felszabadultan, boldogan, tisztán szép madárként érdemes.
1 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Olvastam bemutatkozásod sorait és az előző verset is. Mondhatom, hogy mély gondolatokból alkotod a verseidet. Engedd meg, hogy javasoljam, hogy próbáld verseidet a szabályos, verstani formákba helyezni. Sok, s még az egyszerű formában is tudnál válogatni és a gondolataidat szabályos szakaszokban rímekkel megírni. Gondolom, kezdő vagy, hidd el, megérné a próbát, hiszen a tartalom mindkét versednél nagyon mély, elragadtató.
Jó lenne folyamatosan verseket – vagy prózát is – föltenni, hogy jobban megismerjenek, s olvassad mások műveit, amelyekből mindig meríthetsz. Sokan értek el jó eredményt ezzel a módszerrel.
Ne hagyd abba az írást, mert lenne hozzá tehetséged.
Kívánom, hogy érezd jól magad köztünk, szeretettel olvastam verseidet: Kata