Töredék

Káprázik odakint a sötét, félnek a fények.
Budapest utcái nem haldokolnak. Élnek.
Kis neszek bújnak meg a kukák mögött.
Az ember siet ilyenkor, a mozdulat törött.

Csillagok nincsenek, a lámpák bús Napok.
Otthonom nincsen itt, mégis otthon alhatok.
Otthonabb ez a hely nekem, mint más helyek;
Ezt én választottam, bár itt nem leltelek.

S oly csend a csend! Itt most magamnak magam.
Magamnak mindig morgok minduntalan.
Lágyan siklik előttem át a négyeshatos.
Az éjszaka csak, meg én: minden oly’ bánatos.

Mit siratok én? Hisz’ kápráznak kinn a fények,
S Budapest utcái nem haldokolnak, élnek,
……………………………………………
……………………………………félek!