Azt mondod, hogy nincsen lélek.
De mi reszket, hogyha félek,
mi az , ami fáj itt belül,
ha a boldogság elkerül?
Néha szinte égig emel,
mint egy madár, szárnyakra kel,
máskor mardos, szorít, éget,
örök lelki harc az élet.
Varázslat ez, idegjáték,
átok, áldás vagy ajándék,
barátod vagy ellenséged,
ki ad választ, hogyha kérded?
Óvd a lelked, mint a kincset,
ne tegyenek rá bilincset,
legjobb, ha szabadon szárnyal,
tápláld békés boldogsággal!
Írta: Törő Zsóka
Der Geist
Du sagtest, es gibt keinen Geist.
Doch was zittert, in mir so dreist,
was ist das, was da drin weh tut,
wenn das Glück, in der Ferne ruht?
Manchmal ist so hoch jauchzend,
wie ein Vogel herumflatternd,
anders mal ist total mulmig,
macht das Leben total furchig.
Bezauberung, Nervenkitzel,
Fluch, Segen oder Mitbringsel,
ist das der Freund, oder der Feind,
welche Antwort ist hier gemeint?
Schützt die Seele, wie einen Schatz,
die Fesseln sind niemals Schmucksatz,
wie ein Vogel herumfliegen,
und mit ganzen Herzen lieben.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni