Az én magányom álmodók magánya,
megélem, és ha rám borulna csöndje,
engem se bánt, de senki más se bánja,
a múlt-avultra friss erő, ha jönne,
a lángjaim ma már ledekben égnek
és pár lumennyi pisla fény csupán csak,
a messzeség háborgó tengerének
már nem tudom, miért, mit is kiáltsak,
ezer betűm – a fű a nyári réten,
aszott, kifagyva mind, akár a holtak,
s az ujjaim között peregve nézem
szilánkjaim, a csendek elraboltak –
viselve álmok lassú vér-vasát,
az én magányom büszke némaság.
16 hozzászólás
Kedves aLéb!
Csodálos, lüktet és világít egyszerre.
Szeretettel: Szabolcs
Szabolcs, örülök, ha tetszett, köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb!
Költészet-esszencia!! Elismeréssel gratulálok: pusztai
Pusztai,
örömmel olvastam a véleményedet, köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb, nagyon jó költői képeket használsz." Csendek elraboltak", " álmok lassú vér-vasát". Barátsággal gratulálok: Madár.
Kedves Péter, nagyon szépen köszönöm, örömmel olvastam a véleményed.
aLéb
Kedves aLéb!
Ritkán olvasni tartalmi és formai szempontból is tökéletes verset. És ehhez még hozzájön a cím által is sejtetett hangvétel, ami összefogja a költői képeket. Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: Kati
Kedves Kati,
nagyon örülök a véleményednek, köszönöm szépen.
aLéb
Szerettem volna idézni . Nem tudok.
Gratulálok. Összeszedett, értékes vers.
Köszönöm szépen, Edit.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A jó cím tereket nyit előttünk, és te kitártad, hiszen megálltam, átgondoltam jelentéstartalmát. A torony szimbólum. Egyrészt a bezártság, elszigetelődés jelképe, másrészt védelmet ad, onnan akadálytalanul lehet körbenézni, tiszteletre méltó, van benne tartás, erős építmény, csaknem megközelíthetetlen.
Szonettedben is éreztem ezt a sokszínűséget. A történet melankóliája mellett szépek a gondolati hullámzások, kellemesen visz a ritmus. Különösen tetszik az energiatakarékos fényforrásokkal alkotott párhuzam, ezt érzem egyik legmarkánsabb meghatározónak – még ha utána van is egy sornyi tanácstalanság, visszatértél az eredeti gondolatmenethez. Az egyéb költői eszközök emelik versed értékét.
A klasszikus shakespeare-i forma kitűnő választás volt, egy tömbben, határozottan szólal meg a mondanivaló. Kedvelem a 10-es zárásokat, így jobban érvényesül a kivezetés.
Gyönyörű szonett, igazi irodalmi csemege.
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Mindig öröm olvasni a hozzászólásaid, mert nem csak látsz a versekben, hanem a szakmai részében is otthon vagy, és ennek számtalanszor adtad/adod tanúbizonyságát. Mit mondjak, jól olvasol, szinte mindent megláttál a versben, a címtől a zárásig. Tudom, hogy kedveled a szonetteket, és ezért külön is értékes a véleményed.
Nagy örömmel láttalak itt.
aLéb
Szia aLéb!
Mint amikor a bezárt lélek dörömböl…Kitartóan és jól hallhatóan…
Remek, erős sorok!
üdv
leslie
Szia Leslie!
Örülök, ha tetszett. Köszönöm szépen a bejegyzésedet!
aLéb
Kedves aLéb!
Nagyon szépen, s jó mondod el, amit magam is átélek!
Tetszik a versed! Nagyon tetszik!
Különösen a ledes metafora.
Kezdem azt hinni, afféle szakmai ártalom ez nálam. Is.
Üdvözlettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat. Igen, ilyenkor sokan átéljük a télközepi letargiát, a korlátok fárasztó súlyát, a messzi tavasz lassú hitét.
Örülök, ha tetszett a ledes metafora is.
Arra gondolsz, hogy a versbeli magány a szakmai ártalom? Lehet benne valami 🙂
aLéb