Téboly szavak,
zakatol az iromány.
Te sem tudtad
mire vágysz igazán.
Firka ezerrel.
-Az! Nulladik verzió!
Már itt veszett el.
Ki lehetett ez az ember?
-Tudod semmi, minden.
Mi a fene?!
Nekem nem kell tőlem!
Könnyen olvad.
Bár olvadhatnék én is,
csak egy cseppre
– bár meglepne.
Tán a másiknak jó lesz.
Két hasonkedves lélek
egy leeresztett szívvel.
Ugyanaz a vágy.
Süllyedt mámor,
elveszett hangadó.
Varázs ez, mesterkélt.
Szabadság, nagy szó!
Kicsit leértékelt,
csókkal kapható.
Éhes a száj őszinte nyár
ki tavaszt ettél!
Ébredő dobbanás,
egy lennék mi lettél.
Ihletet merítek magadból,
méregből ki mertél.
Végre valami,
vagy legalább!
Kicsit elkeserít,
nem ennyit érdemel.
Tudtam ez lesz:
bebábozódunk mind,
vagy csak valami pók
csinálta sebbel
– annak aki kérte.
Elvesztem,
sosem múlik.
Ez a lélek elbűvölt,
eltörtem..
Mit megadnék érte!
2 hozzászólás
Szia Laci!
Kellemesen megleptél!
Fantasztikus ez az absztakt villódzó szószedet!
Tetszetős képekben vibrál a vers, zaklatottan, mint ahogy a sebzett szív dobog. Mint egy holografikus kristályrózsa szilánkjai más más szögből villantva fel az egészet.
Ha megkell szenvedni néha, ezért a versért is megérte!
Ki érti? Senki-mindenki.
Köszönöm a lepetést!
Üdv: Gabe
Szia Gabe!
Köszönöm a hozzászólást!
Örülök, hogy sikerült meglepnem.
Még ha egyelőre nem is tartok ott, hogy mások tudatos "meglepésére" írjak.
Első lépésként fel kell ismernie az embernek a hibáit, hiányosságait, talán ez legnehezebb. Majd lépéseket eszközölnie ezek javítására, pótlására. Persze úgy könnyebb, ha ez párosul némi tehetséggel. Majd elválik, mindenesetre próbálkozom nem csak a saját szórakoztatásomra, ha úgy tetszik terápiás foglalkoztatásomra írni. Sokat kell még olvassak, de rajta vagyok, ígérem! 😉