Végterméknek hívlak,
a kanálisok vi-
lága illik hozzád.
Tűnj el! Lelkemre te-
keredő árnyék, nem
leszek az ágyasod.
Miért nem indulsz? Ne
várj arra, hogy én tá-
vozzam. Azt reméled,
hogy nyomdokaimba
lépsz? Inkább szoborba
préselem vágyaim.
Miket is beszélek,
hiszen már emberöl-
tők óta madarak
piszkai tesznek hal-
hatatlanná. Azt hi-
szem már sokadszorra
látom, ahogy a rozs-
dás gereblyefogak
elbánnak a száraz
falevelekkel, és
hát, jön még kutyára
dér. Kivontam magam
a forgalomból. Bár-
csak még egyszer, tényleg,
bal talpammal, széjjel
nyomhatnálak. Sok sze-
rencsét kívánnék, az
szent. Hozzád tartozom!
ω
Magamnak becézlek,
részlehajlásomból
hiánytalan lettél.
Vannak a napok, és
akadnak álmatlan
éjszakák, amikor
tudomásodra ad-
ják a követendő
példát. Ahogy röpül
az idő, úgy próbá-
lunk megválni kényszer-
szabadságomtól. Mel-
lém feszítenek, de meg-
vonják tőled a szem-
kontaktus lehető-
ségét – azt próbálják
elhitetni veled,
hogy az almafától
nem esik messze a
kukac. Hozzám tartozol!
2 hozzászólás
Szia!
Nem tudtam eldönteni, hogy magadhoz, vagy valakihez írtad. Most is ezen gondolkozom.
Egyébként így is és úgy is jó
Grat. Gy.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Magunkról írtam, azaz mindannyiunkról.
Szép hetet!