Történelem

Íródik a történelem, mégsem vagyunk bölcsebbek általa,
Sehol sem született meg az igazság meghitt mintaállama.
Isten megadta a kincset, melyet úgy hívnak: emberi méltóság,
Ám annak erkölcsi törvényét a bitangok már rég megvétózták!
Depresszióba torkollott a fölgyülemlett bánat,
Mert holtak vérében úszott el a huszadik század!

Alig csukták be a fasizmus előtt az ablakot,
Vörös szín alatt folytatták a képtelen maszlagot,
Mindig volt közös ellenség: zsidó, cigány vagy értelmiségi,
S a hóhér sem hiányzott, ki őket helyben, azonnal kivégzi!
Nem akadt rémtett, melyhez ne vettek volna bátorságot,
Sátáni eszmék nyújtottak ehhez szilárd hátországot!

Őrült államfők parancsára milliók hadakoztak,
Ezrek múltak ki sötét, zsúfolt tehervagonokban,
Egyeseknek kiváltság jutott és mámor,
Másoknak golyó és kényszermunkatábor,
Később tankokkal lőttek a szabad lelkű népbe,
Idegenek hajszolták őket rabszolgalétbe!

Engedtünk haragnak és előítéletnek,
S láttuk a romlást, melyet előidézhetnek.
Sokak szemében még ma is illúzió
A népek közötti feltétlen fúzió,
Pedig az Úr előtt egyenlő minden muszlim, hindu s keresztény,
Szándéka szerint mindnyájunk élete lehet boldog s szerencsés!

Ne keress bűnbakot, változz meg egyénileg,
Nézz szembe magaddal, aztán nyisd meg a szíved!
Tetteidben alázat éljen s szeretet,
A gyalázat előtt ne zárd be szemedet!
Nem gázolhatsz át önzőn az égi törvényeken,
Intő példát mutasson néked a történelem!

Félelem s megalázás nem teremthetnek egységet,
Nem tagadhatják meg egymást a született testvérek!
Csak szükségtelen akadály a sok mesterséges jelvény,
Megérthetjük egymást az emberség egyetemes nyelvén!
Tán egyszer begyógyul a seb a véres földrészeken,
Fényről, dicsőségről szólhat az újabb történelem.