Januári éj csendjében
félelem és csalódás
Gyötrő álmatlanság
bevillanó fájdalom
Keserű só, borotválás
vérhígító, beöntés
Fejfájás, morgó has
szomjúzás, éhezés
Haragszom testemre
amiért elfáradt
Nem akarja
tenni a dolgát
Megint elárulva
érzem magam
Végrendeletem tervezem
gondolataim cikáznak
Az odaát-on
vajon várnak -e?
Rám majd?
ki és hol?
Vajon fog-e
anyám átka?
Amiért kórházban
kötöttem ki
Mindennapos
szitok szavak
Mely véremben
burjánzva terjednek
Kislányként hallottam
-Rákosodjon el a méhed!
Anyám gyakran
gonoszul átkozott
mely 45 év
múltán is
Szikla kövek
súlyaként nehezednek
Amúgy is
nehéz lelkemre
Hiányzik a családom
vígasztaló ölelése
Az idegenbe szakadt
nagylányom léte
Sírásom elnyomva
várom sorsom
Rettegek a remélhető
felépülésem gyötrelmeitől
Lelkiátmasz nem vehető
szalagszerű gépezetben
Nem úgy
fizetett orvos
Rám váró démonjaimmal
egyedül kell viaskodnom
Viharos viziteknél
helyrajzi szám vagyok
Aggódó családom
közel és távol
Virtuálisan együtt
gondol rám
Mégis egyedül
érzem magam
Korgó gyomorral
megtépett idegekkel
Önkontrollt gyakorolva
testemből kifacsarva
Mint kalickában
Béklyózott madár
Ágyszélén ülve
aprókat lépkedve
Könnyeim csurognak
külföldön megdolgozott
Pénzből felvértezve
megmentőm várom
Újabb hasfelnyitásra
mészárszékre készülök
Anyaszült lepelre
lemeztelenítve
Pergő könnyek
csend záporában
Örök alvás
pillanata se fáj
Leltárt készítek
végső búcsúmban
Köszönetet suttogok
haldokló anyaméhemnek
Hálát az otthonért
biztonságért melyet
Két gyermekem
cseperedésében nyújtott
Betegségében áldását
nekem ontotta.
4 hozzászólás
Kedves Anna!
Szerintem jobb lett volna ezt prózának feltölteni.
Tudom, van olyan, hogy szabadvers, de én ezt annak se mondanám, mert annak, ha ríme nincs legalább van dallama, és üteme. Ebben én ilyesmit nem tapasztaltam, pedig kétszer elolvastam.
Az már más téma, hogy ezt a történetet én a fiókban hagytam volna. Nem vagyunk egyformák, ezért nem írok verset a prosztata vizsgálatról. mert szerintem az is, meg ez is magánügy.
Csak megjegyzás: "félem és csalódás " gondolom itt félelmet akartál írni.
Üdvözlettel: János
Kedves János! Köszönöm h itt jártál és megpróbáltál bele érezni az írásomba.Szintén köszönöm h jelezted az elírásom, korrigálni fogom. A kommented utolsó sorai tükröt mutattak nekem artól, h sajnos ez a versem ismét "tabu" témát ecsetel.Biztosan tudom, hogy sok nő érzi magát nagyon rosszul egy méheltávolítás előtti állapotban és nem látja a rá váró nehéz napokat. János ha csak egy nőgyászati vizsgálat lett volna akkor nem ihletett volna írásra, ez annál sokkal több volt.Anyaként és nőként szerintem másképp eljük meg mint a férfiak ezt a helyzetet. A hasonló helyzetre váró érezni fogják versem üzenetének a lényegét és azt h az ön magam gyötrelnén keresztül utat mutatok arra , h minek örüljünk ha egy elkerülhetetlen rossz esemény ér minket.János külön köszönöm azt amikor a fiók szekrényről írsz nekem 😉.Üdvözlettel:Anna
Kedves Anna!
Azt hiszem, kicsit félreértetted a hozzászólásomat. Én arra akartam rávilágítani. (mert értettem, hogy miről írsz) hogy, ez egy nő számára olyan, mintha a női mivoltát veszítené el, ezért inkább titkolja, mint kiteregeti a betegségét. Ezzel persze nem azt mondom, hogy mostantól ferde szemmel kell nézni rád, de szerintem, ez akkor is egy olyan magánügy ami esetleg a csládra tartozik.
Azt is értem, hogy ezzel utat akarsz mutatni a hasonló problémákkal küzdőknek. Ez becsülendő törekvés, de akkor ezt olyan fórumon kell propagálni ahol a hasonló problémával összegyűlők beszélgetnek.
Nem bántásként írtam, kérlek ne sértődj meg.
Üdvözlettel: János
Szia Anna!
Kevesen mernek nyíltan írni egy ilyen súlyos problémáról, pedig sokaknak segíthet, hogy mások is hozzájuk hasonló dolgokat élnek meg.
Bár szívfájdító olvasmány, mégis az élet átgondolására alkalmas pl. azzal kapcsolatban, hogy egy fogfájás vagy lábtörés eltörpül egy nálad meglévő egészségi probléma mellett.
Amit megfogalmaztál, tanulságos mindannyiunk számára. Látható, érzékelhető, hogy zaklatott állapotban tetted, ez visszaköszön írásodból.
Felnézek rád azért, hogy meg merted ezt osztani velünk. Nem lehetett könnyű, és nem ez az egyetlen ilyen jellegű írásod.
Köszönöm, hogy megmutattad ezt a súlyos terhet, amit magaddal cipelsz (az átkot is beleértve).
Sok erőt küldök neked a mielőbbi, teljes gyógyuláshoz! 🙂
Szeretettel: Kankalin