A vén ligetben jártunk mi ketten.
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár.
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
S jaj, mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a füre, könnyesen, gyürve,
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan repült le,
Akár egy elhervadt szirom.
S szeme rám nézett kérdőn, búsan:
(Nincs busabb szem, mint aki kérd)
Ily szomoruan, ily koldusan
Mért hivtuk egymást ide, mért?
S mondta, hogy késő már az éj… s ő
Megy… mennie kell… s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn
S nem tudom, meddig álltam ott.
Azután jártam le s fel a parkban,
Mint aki valakire vár,
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár…
Írta: Tóth Árpád 1886 – 1928
In den alten Haine
In dem alten Haine waren wir zwei.
Schlief schon der Baum ‘d die Sommer auch.
Sie schmiegte zu mir verängstigt, bleich,
ich fühlte: Sie ist kalt und irgendwie Rauch…
Hastig huschten wir, leise war die Stimme
und unseren Herzen waren sehr ruhig,
doch haben wir uns geküsst, wie immer
aber der Abend war ziemlich brummig.
Aus Ihrer Hand fiel auf den Rasen, tränen voll,
ein winziges kleines Tüchlein raus,
schneeweiß und langsam herunterflog
wie eine verwelkte Rose sah es aus.
Ihr Auge sah mich fragend, traurig an:
(Es gibt kein trauriges Auge, von fragenden)
so deprimiert, so trüb und bettelarm
warum vollen wir hier alles beenden?
Es ist schon zu spät und sie hat auch gewollt,
Sie geht … Sie muss gehen … Und sie hat weggerannt,
ich hörte ihre Schritte auf der Treppe grollt
ich weiß es nicht, ich stand nur wie ausgebrannt.
Dann bin ich in Park, hin und her gelaufen,
wie derjenige, der wartet auf Abendhauch,
im Laub Haufen konnte ich kaum laufen,
schlief schon der Baum ‘d die Sommer auch.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
4 hozzászólás
ligetben… ketten
suhantunk… hangunk
fűre… gyűrve
szomorúan… koldusan
késő… éj, s ő
sarkam… avarban
Tóth Árpád ilyen csodás sorközi rímeket is beiktatott…
Tóni, gratulálok e nagy vállalkozáshoz!
Köszönöm Dávid, az olvasást és a szavaidat is, látod pontosan ez mutatja ki, hogy nem vagyok egy tanult, hivatalos műfordító…üdv Tóni..
Tóni, én sem vagyok hivatalos műfordító, épp olyan amatőr vagyok, mint te.
Sosem tanultam a műfordítást, bár az, hogy zenélek, ebben is sokat segített.
És szeretnék úgy tudni németül, mint te tudsz. Csak magyarra fordítok három
nyelvből, visszafelé nem is mernék…
Üdv: Dávid
Kedves Dávid, egy, amit a múlt már nem egyszer bebizonyított: A félelem a legrosszabb tanácsadó. Valahol olvastam, hogy ha mindenki megpróbálná azt megtenni amire többször is azt mondja, hogy arra nem volna képes, a világ ma egészen másképp nézne ki…üdv Tóni…