Nekem csak te maradtál
csak te és senki más.
Megtört a hajlnalhasadtával
az égboltozat
és minden, ami eltűnni vágyott
lám, bennem ragadt
Rózsaszirom lehet, vagy
földi tünemény
netán csillagban játszó
egyszerű remény…
Nem tudhatom.
Nem tudhatok, csak annyit
hogy te maradtál, és senki más
úgy ment el mindenki
mint egy bágyadt villanás
vagy valós látomás
jelképes támadás…
összetört minden
s a szikrák között
tovább hajszol a bánat
s mint sűrűn szövött gitárod
hangját,karodat kitárod
és repülsz, azt hiszed
de menni sem tudsz már
szíved elviszed
másra sem vár
csak az, ami rám.
Ki mondta, hogy a vége
szebb lesz, mint a kezdetek
lelked alkonykoszorúján
csak önmagad lelheted
senki mást, kedves, senkit.
Ölelni? az élet
habját ha cseréled
és zokogod, zenéled
akkor is egy az út
mindig tovább, tovább
majd ha az enyészet
karma ujjadba vág
akkor majd megérted
akkor megérted
ha kérted
hogy nincs szépség
csak temérdek
álnok felbuzdulás
meg rejtett átkozás
és te és én
az elfelejtett hegy
néma tetején.
2 hozzászólás
Tízből tíz pont. A kivitelezés mestermunka, egyszerűen gyönyörű! Csak gratulálni tudok ehhez is!
Üdv.: FWS
Köszönöm, köszönöm, megintcsak.