2025. március 24., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    természet

    tovább a színek fakó országútján

    sailorBy 36 hozzászólás1015 megtekintés

    tüzel a nap

    figyelem a piros háztetők közt
    bujkáló eget
    maga is árnyékot keres
    sápadt
    szürke lett

    mintha nem is törődne
    mi lesz ott lent
    a szomjas rögökkel
    -de mit is tehetne
    hiába küldené a szelet
    nem hozna most az sem
    mást
    mint porfelhőket

    búcsú a nyártól

    borús kedély
    sír sajog egy emlék
    a halk közöny függönye mögött
    fojtó illatok bódító kínja ég
    -ne búcsúzz
    még meleg a kéz
    mellyel fogtál
    de a semleges idő ott áll
    sarokba dobni fényedet

    nyár
    küldj egy forró sóhajt
    tőle majd fáklya lobban
    a sötét
    remény ablakomban

    fellegek

    nem találja egyik sem helyét
    hiába az egész ég
    nyugtalanul tolonganak
    a kócos zilált hajléktalan fellegek

    lentrl szépek
    úgy tűnik hogy összeférnek
    pedig hányszor összevesznek
    néha díszes függönyt húznak
    máskor gyűrött ruhák lógnak
    a nap előtt

    nagyképűek
    beképzeltek
    még a szél rájuk nem förmed

    de ha kedvük
    újra tombol
    eltűnnek a láthatárról
    sikoltozhat a száraz föld
    jöhetnek az aszályok
    messze járnak
    az önkényes fellegek

    fecskefészek

    ezer kis apró szárnycsapás
    keresi útját
    a csillagos ég határán

    elfog a vágy
    tapintanám
    fészkeiknek
    tollal bélelt belső falát
    titkaiknak
    langyos nyomát
    -a lendület visszhangját

    talán
    megtalálnám én is
    tévedésem merre jár
    az élet útján

    a helyes irányt

    Share.

    36 hozzászólás

    1. gleam on

      Kedves Sailor!

      "küldj egy forró sóhajt
      tőle majd fáklya lobban
      a sötét
      remény ablakomban"

      Sóhaj szárnyán üzen a nyár
      Neked –
      tiszta csendeket
      "Visszatérek még – csak várj
      reám"
      – suttogja,
      s egy őszi szellő elfújja….

      Szeretettel: gleam

    2. gleam on

      Kedves Sailor!

      Kár, hogy képet nem lehet beszúrni ide… Egy felhős képet tennék, ami megjelent előttem fellegeidről…
      Én is szeretem a felhőket nézni (lentről persze). Fentről ritkábban van lehetősége az embernek. S valóban teljesen más.. Ami lentről viszonylag lassú, az fent száguldozik…
      Tetszik ez a felleges része is a versednek…

      Szeretettel: gleam

      • sailor on

        Kedevs Gleam!

        A felhöket lentröl látjuk legtöbbször´
        igen…
        nagyon szépek,érdekesek.szürkék,színesek,
        haragosak,néha mint bárányfelhök
        ÉS ÉS

        Nagyon szép képek születnek róluk!
        …ahogy említetted is!

        Szeretettel:sailor

        Szép napot!

    3. Vári Zoltán Pál on

      Kedves sailor!

      Többször végig olvastam versedet, igazán
      szép lett!
      "
      búcsú a nyártól

      borús kedély
      sír sajog egy emlék
      a halk közöny függönye mögött
      fojtó illatok bódító kínja ég
      -ne búcsúzz
      még meleg a kéz
      mellyel fogtál
      de a semleges idő ott áll
      sarokba dobni fényedet

      nyár
      küldj egy forró sóhajt
      tőle majd fáklya lobban
      a sötét
      remény ablakomban"

      Gyönyörű költői képek ötvözik soraidat. Annyira
      szépek, hogy igazából az egész verset lehetne
      idézni!!!

      Még néhányszor elolvasom, hogy kellően átérezzem
      a kötődések mélységét!

      Gratulálok szeretettel szép versedhez!

      Sok erőt és kitartást kívánok! Vigyázzatok magatokra!

      Barátsággal: Zoli

    7. Ötvös Németh Edit on

      Nagyon szép.

      “de a semleges idő ott áll
      sarokba dobni fényedet”

      “nyár
      küldj egy forró sóhajt
      tőle majd fáklya lobban
      a sötét
      remény ablakomban”

      “úgy tűnik hogy összeférnek
      pedig hányszor összevesznek
      néha díszes függönyt húznak
      máskor gyűrött ruhák lógnak
      a nap előtt”

      Különleges sorok.

      Minden részből a magány süt, ezért fájó, de mégis jó, hogy megírtad.

      Szeretettel: Edit

    8. Bödön on

      Szia Sailor! Itt a titok megint a forma! Az a formavilág, ami sajátos, egyedi és csak Rád jellemző. Maga is tartalommá válik, átlényegül, manifesztálódik. Rám döbbenetes hatást gyakorolnak a képek, amelyeket egy-egy szó vezet be: fellegek, fecskefészek, stb. Umberto Eco írja valahol, hogy mennyire fontosak azok a szavak, fogalmak, amelyek a megfelelő helyeken asszociációkat képesek kiváltani az olvasóban. Versed képzettársítások sorozatát hozza. Csodállak érte! Nagy vagy!!! Üdv: én

    16. inyezsevokidli on

      Kedves sailor!

      Nagyon tetszett ez a lebegés, ez a könnyedség, amivel vezeted a versed.
      Fantáziadúsnak és izgalmasnak találom a stílust amit írásaiddal képviselsz.

      Szeretettel és kívánok még magunknak sok ilyet!

      Ildikó

      S hogy kiragadjak egy részletet, ami még meg is mosolyogtatott:

      "fellegek

      nem találja egyik sem helyét
      hiába az egész ég
      nyugtalanul tolonganak
      a kócos zilált hajléktalan fellegek"

      :-)))

    18. Madár on

      Kedves sailor! Ez a versed is jól sikerült. Telis-tele jobbnál jobb költői képekkel. A kócos, zilált, hajléktalan fellegek szerintem a legjobb, a leghatásosabb. És a befejezése: igen, talán megtalálnánk a helyes irányt. Bízzunk benne. Barátsággal: Madár.

    Leave A Reply