Tegnap otthagytam
Sírás nélkül távoztam
Kaptam sokat
Tudást, gondolatokat
Barátaim lettek
Akik segítettek
Tanáraim voltak
Akik tanítottak
Ez milyen egyszerű
Természetes jellegű
Pedig nem adatik meg mindenkinek
Csak a szerencsés embereknek
Voltak, akik utáltak
A pokolba kívántak
De kivel ne fordulna elő
Nem vagyok minden részről, szerethető
Köszönöm annak, aki elfogadott
És meg is hallgatott
Ők az igaz barátok
Akiket mindig szívesen látok
Ember lettem e négy év során
Sokat változtam nagyon is korán
Közösen jártuk végig az utat
De most mindenki másfelé mutat
Nem válunk szét örökre
Csak egy kis időre
Éljünk így tovább
Mint két szertő barát
4 hozzászólás
Szia!
Merem feltételezni, hogy a gimnáziumi négy év után írtad. A gondolat nagyon jó. A volt társakat, barátokat valóban nem lehet elfeledni. Rájuk mindig számíthat az ember(persze vannak kivételek). Őszintén bevallom, nekem a rímek néhol kicsit erőltetettek. Nem mintha az én verseimben ez nem fordulna elő 🙂
Nem kritizálni akarlak, csak javaslom, hogy vedd lazábban a dolgot. De gratulálok hozzá, mert a gondolat jó. Remélem nem bántottalak meg.
Üdv
Általános iskola után írtam. Mivel még csak most kezdem majd szeptemberben a gimit:D. Köszi a kritikákat. Nekem nyugodtan csak őszintén. Nem vagyok az a sértődös fajta. Legalábbis remélem:P
Most kezded? Az jó. Aha, az első két sor tetszik, de a másik kettő folytatás előtt valami kellett volna oda. Nem utalsz az iskolára, ezért jó, mert ki lehet következtetni. 🙂 Nagyon kafa.
Köszi a véleményt. Nem te vagy az első aki azt a részt említi, hogy rossz:D