Súnjata
Beléptem a felhőbe a hegyen,
hogy az üres látható legyen.
Versfestő
Ecset alá simítom
a hegyeket, a tavakat,
rajzolom a szavakat.
Ecsetre dőlnek
a hegyek, a tavak,
engem rajzolnak a szavak.
Hit
Nem hiszek a sárnak,
hogy ott a köd mögött
álnok álmok állnak.
Nő
Égből jött földi lényt,
tisztára mosott fényt
árulok,
a csillagokban a boltom,
otthon vagyok a holdon.
Tavasz
Fehérre festem
a feketét,
tömegben lestem
a remetét.
A semmi határán fal áll,
virágzó fa alatt talál
a halál.
2 hozzászólás
nagyon eredeti a stílusod, jó a ritmusod és a szöveg is jópofa, engem Weöres Sándorra emlékeztet
Kedves Árpád! Én inkább verses mondókának hívnám. Persze, ezt mind Te alkottad verses formába. Érdeklődéssel olvastam végig.