Vádoló, zord hangok mélysége megérint,
szemeid homályán megfagyott a könnycsepp…
Végtelen közönynek hatalma nem rémít,
irgalomért könyörög bensődben a csend.
Lelked csatornáin kitágult sötétség,
kiüzetett onnan a tiszta érzelem.
Csalódott álmoknak visszhangja nem kiált,
nem rezdül meg tőle haldokló értelem.
Gondolatok szöknek, nem kívánnak élni…
Nem kell már a múltad, s elúszik a jelen.
Hiszen ahol most vagy, nincsenek határok,
időnek fogalma itt semmit nem jelent…
Halk mocorgása az ébredő tudatnak,
utolsó szikrája e torzult világnak,
elsöpör majd mindent, ő nem lehet vesztes,
rendet tesz akkor is, ha azt nem kívántad.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Az emberi tudatot sohasem szabad befelé forditani. A versed olyan, minha Borisz Leonyidovics Paszternak következő idézetét foglaltad volna versbe:
"A tudat méreg, az önmérgezés szere az énnek, ha magára irányítja. A tudat a kívülről felsugárzó fény, a tudat világítja meg utunkat, hogy el ne botoljunk. A tudat a haladó mozdony előtt világló fényszóró. Ha befelé irányítjuk a fényét, kész a katasztrófa."
Hihetettlen érzés fogott el amikor olvastam.
Üdv. Tóni
Kedves Tóni!
Vannak időszakok, amikor az ember képtelen nem befelé fordulni…
Nagyon köszönöm, Judit
Rendkívül szép versedet örömmel olvastam.
Gratulálok!
Kedves Zsanett!
Nagy örömmel tölt el, hogy nálam jártál!
Köszönöm hozzászólásodat, Judit
Kedves Judit!
Sok igazságot rejt versed, mondhatni igazságokkal van teli. A múlton ragmálódni lehet, okulni belőle bőven, viszont másítani rajta magunk vagyunk képesek.Tenni kell érte. Tudatunkkal, tettekkel. Álmodozással, max oda bele ér a kezünk, amit a mondás is mondd, és menthetetlenül felébredünk.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Tudom, hogy igazad van, de mindig akad olyan nap, mikor csak ilyen vers telik tőlem…
Köszönöm, Judit
Bölcs és nagyon valódi amit leírtál.
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt, nagyon köszönöm!
Üdv, Judit