Tudom,hogy az élet véges,
és ember csak sejteni képes,
tehát tudásom hit vagy remény,
mitokondrium- költemény,
kromoszóma- rapszódia, regény,
őssejt-óda, rímgyönge, ütemszegény.
Erek, inak, véredények
partjain lüktető fájdalmas ének
nyomai vérben, nyálban, nyirok
csermelyében, gombák, nárciszok
koszorúja fakul s újraéled
s lesz futópadod vagy kerekesszéked.
3 hozzászólás
Naturalista ábrázolásmóddal megírt, érdekes arspoetika!
Gombák, nárciszok- futópad, kerekesszék- meghökkentő ellentétpárok fokozzák a döbbenetemet.
Érdekes, egyéni hangvételű verset írtál.
Gratulálok: Colhicum
Köszönöm, Colhicum, bár az érdem nem az enyém, hiszen nem tudom, honnan bújt elő belőlem ez a pár sor, nem tartom az én "stílusomnak".