Verseim tükörképek,
bár kicsit mind torzítanak.
S tollam talán
addig fog fölöttük kanyarogni,
míg meg nem leli
azt az egyet,
akit már az elsőben keresett.
A simát, a tisztát,
aki hű képet ad vissza.
Én talán azért nem lelem,
mert félem őt.
Mert titkon sejtem,
amit a toll nem sejthet.
Azt, hogy ha arra rátalál,
mögötte új tükrök
már nem fognak sorakozni.
Az a tükör magába zárja majd
minden elődjét,
hogy ő legyen az egyetlen,
a sima, a tiszta.
A többinek mi értelme lesz akkor?
…
Igen, talán az lesz az utolsó.
Tükörkép
By black eagle
17 hozzászólás
Kedves Laca!
Most úgy tűnik, hogy a mi korunk az irodalom végórái is egyben. Az ilyen alkotások azonban még ellenfényt képesek mutatni a semmi pusztító erejének. Írjunk tehát! Dacoljunk, s minél többen! De kizárólag így!
Üdv: István
Üdvözletem, István!
Szavaid fájdalmas igazát, azt hiszem, sokan átérezzük, de… bízunk. És írunk.
Örömmel láttalak. Szavaidat köszönöm.
Üdv: Laca 🙂
Azt gondolom, hogy ha keresünk valamit, azt nem találjuk meg, de ha nem keresünk majd megtaláljuk. Csak úgy hoppsz. Szeretem a verseidet. Önző módon nem szeretném, hogy abbahagyd.
Edit
Megint jöttem, mert elfelejtettem valamit. Annyi gonoszság van a világban, tedd sebbé a verseiddel, mert így a jó. Ha tétlenek maradnak akik tudnak írni, / ebbe a magam próbálkozásait nem teszem bele és nem álszerénységből / akko elborít mindent az igénytelen másolt szemét. Ugye nem akarod!?
Edit
Kedves, Edit!
Köszönlek, kétszeresen is. 🙂
Az írás belső késztetése ellen úgyis tehetetlenek vagyunk. Hát engedelmeskedünk a belső kényszernek, TE is, én is és a többiek. És úgy látom magam is, ahogyan utalsz rá: fő, hogy tiszta és eredeti legyen az írás. És itt ugrik be valami: Vörösmarty Mihály "Ment-e a könyvek által a világ elébb" című, rímbe szedett mély elmélkedése. Bár az ő írása egy más, letűnt kor termése, de érdemes elidőzni fölötte, a lentiek szellemében. (Olykor az ember hajlamos minden munkáját haszontalan szemétnek érezni, de aztán idővel újra hozzálát.)
Örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laci!
Nagy kérdést tettél föl, mondhatom, nehéz rá a válasz. De azt kicsit nem is értem, hogy miért kell félni attól, hogy valaki megtalálja azt az EGYET? Hátha az az egy lenne az igazi?
Igaz, hogy versedben már jelölted, mert félted őt! Ezért igazad van, ne így elmélkedem ezen én, – tőled távol.
Tetszik a versed, általában a többi is, főleg azért, mert tisztán, érthetően írsz,
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy rendszeresen megtisztelsz a figyelmeddel. Örülök, amikor nálam jársz. Igen, igyekszem mindig tisztán, érthetően kifejezni magam. Ugyan nem mindig sikerül, de igyekszem. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Fekete Sas! Black Eagle!
A tökéletesre vágysz, ami tökéletesen kifejezi azt a bizonyos tökéletest?
Nem kell félned!
Soha el nem éred!
Abszolútumok nem léteznek anyagi világban.
A játék így – mert mégis arra kell törekednünk -, örökké tarthat,
mert a szellemi lények, soha nem adják fel.
Csak az ember!
Ezt szűrtem át magamon, e romlandó anyagon.
De úgy is mondhatnám, minden sikertelenségre szükség van a sikerhez, mert rajta át, vezet az út. Csak fontos, ne hagyd abba!
Ezt a témát, én így fogalmaztam meg:
Ha férfi és nő tökéletesen egyesülni tudna,
vége lenne a világnak, bajaival együtt,
abban a pillanatban.
Asszem, elég ennyi belőlem mára. mielőtt e vers írója kivágna, mint macsekot…
Szeretettel vagyok, voltam és leszek:
Fehér Holló, más néven M.Sz. :-)))
Kedves eMeSz Fehér Holló!
Hozzászólásaid is műalkotások; bárkinek ajánlani merném, aki eredetire vágyik és törekszik.
Én most azt "szűrtem át magamon", hogy a vers itt hevert élettelen, de a hozzászólások életre keltették, és most már önálló úton jár. Mindőtöknek köszönöm!
Szeretettel: A.C. Laca 🙂
Kedves Laca!
Egyszer minden verselő megírja az utolsó verset, de nem hiszem, hogy azért ne írna többet, mert az tökéletesre sikerül. A tükörről valahogy a "tükör által homályosan" jutott eszembe. Amíg itt vagyunk, a teljesen tökéletest nem érjük el, csak akkor, ha "színről színre" látunk.
Gondolkodásra késztető, szép verset írtál.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Örülök megtisztelő figyelmednek, és annak különösen, hogy gondolataidat is megosztottad velem/velünk.
Amíg a tinta el nem fogy vagy ki nem szárad, addig nem szűnik meg a keresés. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
..-ahogy a csillag megy az égen"
"A simát, a tisztát,
aki hű képet ad vissza."
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ilona!
Köszönöm! Örülök, hogy jártál nálam.
Szeretettel: Laca 🙂
Te már meglelted!
A mozzanatok változnak ez látható a tükörben is,
és amíg minden változik, addig sok tökéletesség fedezhető fel benne.
A rezzenésekre talán kicsit csúszva reagálunk, ezért a tökéletlenség érzését keltheti.
Szuper alkotás.
Szia, Andi.
Köszönöm az alább lejegyzett gondolatsort; azt hiszem, te a lélek szakértője vagy. Tényleg köszönöm.
Üdv: Laca 🙂
Mindig magunk tükörképe igazít bennünket helyre. Nem árt azért néha belenézni, hogy mit változtassunk magunkon, mert ha észrevesszük, hogy kire számíthatunk elég csak a tükörbe nézni. Így vagyunk ezzel mind akik bíznak magukban. Szeretettel grat. Zsófi.
Kedves Zsófi!
Köszönöm a figyelmedet, a gondolatokat. Örülök, hogy itt jártál.
Nem tudom, a tükör torzít, vagy csak én vagyok ilyen fura. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂