Gyermekként nyári zápor, vagy vihar után,
mezítláb futkostam a sárban, langy-puhán,
egy-egy nagyobb pocsolyánál meg-megálltam,
leguggolva, benne képeket csodáltam.
Benne volt az ég is, csodálatos kéken,
fák lombja hajlongott, szél játszott a légben.
Hihetetlen szép volt, bárányfelhők úsztak,
boldog voltam, mikor a fülembe súgtak,
hogy e gyönyörű képben, hol kék az ég is,
ott guggolva, igézve, benne vagyok én is.
Tükörkép
By Kőműves Ida
10 hozzászólás
Ó, csupa bűbáj ez a vers!:)
Szeretettel gratulálok
Üdv, András
Nagyon meghitt szép sorok ezek. Nekem azok a sorok tetszettek a legjobban, amelyiket fékező 6-os szótagolással írtad. Azok lüktetnek legszebben.
Köszönöm szépen,
Egyébként, nekem is azok a sorok tetszenek jobban.
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Kedves, dallamos soraid hangulata magával ragadott.
Szeretettel gratulálok!
Gyömbér
Köszönöm, kedves Gyömbér. Örülök, hogy hangulatosnak találod.
Szeretettel
Ida
szép, de szerintem nem a gyermekkor megidézése miatt vannak a ragrímek…
Szia Cal!
A legjobb versekben is fel-fel bukkannak a ragrímek, sőt, nagy klasszikusaink is éltek vele. Engem nem zavarnak, ebben a versemben különösen nem zavartak, talán el is siklottam felettük. Azért örülök, hogy mégis tetszett. Köszönöm az észrevételeidet.
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Számomra a versed valóban egy tükör. Tükör, amelyben újra meglátjuk a világot olyan szemmel, ahogyan gyerekkorunkban láttuk. Rácsodálkozni újra a gyönyörű világra, ahogyan akkor tettük, ezt adja a versed nekem.
Kedves, és szép alkotás.
Judit
Örülök, hogy Te is belenéztél ebbe a tükörbe, kedves Judit.
Jó volt kicsit elmerengni a múltban. Köszönöm, hogy velem tartottál.
Ida
Köszönöm András.
Örülök, hogy tetszik.
Üdv. Ida