Tükörország

Üdvözlünk a rettenet hazájában,
A viszályos Tükörországban.
Hol a szíved jobb oldalt dobog,
S visszafele kell írnod,
Itt minden az ellentéte,
Nézd,átlátszó a véred,
S vörös lett az éltető vized…
Ne remélj,elvesztél.

Örülj,hogy halott szeretted,
Nem kell ezt a világot elviselnie.
Sírj,üvölts,mert gyermeked született,
S közöttünk kell felcseperednie.
A különc,furcsa ellentétek között,
Ahol minden emléket meg kell ölnöd.
Itt köztünk nem élhetsz,mint rég,
Ne remélj,elvesztél…

Nézd,hullik a gyönyörű fekete hó,
Ez talán így a jó,oly' megkapó,
S a szenet beveted a kályhába,
A fehérségét elemészti a máglya,
De legalább így hideg van,
A kinti meleget a kályha elnyomja.
Érted már,milyen itt az élet?
Ne remélj,elvesztél,el…

Soha nem mehetsz már vissza,
Megszűnt létezni a régi haza.
Érezd,fogjuk a karodat,
S ujjunkkal kapaszkodunk hajadba,
Csak ne menj el,ne menj,
Maradj itt az ellentétekben.
De azt nagyon jól jegyezd meg,
Hogy ne remélj,elvesztél…el…