Oly sok munka vár még reám,
Az Élet túl sok gondot kreál.
Nézem az Íróasztalon a kupacot,
És azt hiszem, belerokkanok.
Túl sok munka, s nincsen kedvem,
Pedig az idő szorít rendesen:
Körülöttem sorban az elhanyagolt dolgok,
De úgy érzem, többet nem tudok…
Nem tudok, nem akarok,
Szemem előtt lehúzzák az Ablakot.
Tudom, tudom, sokat kéne,
De már meghalok a felébe’!
Valamit kéne t’án kezdeni,
De gondolatomnak más kezd el tetszeni,
Túl sok, túl sok, s egyre csak több lesz
Kétséges tudatban látszólag elvesz’.
A Munkát pedig egyre csak halasztom,
Míg meg nem telik az Asztalom,
Majd nagy lendülettel mindet felfalom,
S egyszerre elfogy az egész halom.
2 hozzászólás
Kedves Tyarel!
Nem kell az életben sokat dolgozni, csak mindig annyit ammennyi éppen ahhoz szükséges, hogy ne tudják az emberre azt mondani, hogy lusta. van nekem egy régi kis versem, még az elöbbi evekböl itt kinn.
Aki sokat dolgozik, az sok hibát csinál
Aki kevest dolgozik az kevés hibát csinál
Aki nem dolgozik az nem csinál hibát
És aki sohasem hibázik, az elő lesz léptetve.
Ez azt jelenti, ha nam akarsz a karriéra létráján feljebb mászni, akkor muszaj egy kicsit dolgoznod, de ugyanakkor azt is megértjük miért nem csinál karriérát aki sokat dolgozik. Bocsánat, a kis viccelődésért.
üdv Toni
Ismerem az érzést, amikor minél több dolgod lenne annál jobban halogatod, már azt sem tudod mit kellene először megcsinálni. Igaz te csak az íróasztalon halmozod, de a valóságban egy háztartás, család pont ugyanígy halmozhat fel tennivalót. De nagyon jól megírtad. Szeretettel Era