Szóhoz jutni… lélegzethez.
Innen a légszomj éget,
onnan a félelem.
Hogy minden szem
felém fordul egy percre,
s a pillantásokból belém ég a csodálkozás,
az örökké sajgó fájdalom,
hogy most eggyel megint többen lélegeznek.
Mintha fogytán volna itt minden,
a szó, a levegő, az öröm.
A sarkon egy alak előregörnyed,
régóta figyelem.
Folyton zabál, és folyton okád,
sokan félik, de kevesen ismerik.
Az egyetlen, aki mindig jóllakott;
ő zabál fel minket,
a szót, a levegőt, az örömöt.
Összezúzva lecsúszunk a torkán,
majd újra fel.
Bűz és pezsgő savak között
magunkra sem ismerünk;
elveszünk a tülekedésben.
A tömegnek ezer karja van,
s a tülekedés rabszolgái bőgnek,
mint a vízbe hajtott csorda.
Az alak a sarkon kihúzza magát.
Senki sem figyel rá.
Csak én látom őt?
Elindul!
Ha ismét jóllakik,
mi megint kevesebbek leszünk!
A tülekedés éhes-jóllakott,
éhes-jóllakott,
mintha e két állapot
benne egyet jelentene.
Most az én oldalamba mar!
Eltaszítom!
… Csak egy másik ember…
Végül arra kell a lélegzet,
hogy elnézést kérjek.
Elpazaroltam a szavakat –
én nem ezt akartam mondani.
Futni kezdünk.
Én is futok, de másfelé.
Utat török, fájdalmat okozok,
ki innen!
Szóhoz jutni… lélegzethez.
10 hozzászólás
Kedves black eagle!
Az igazi kár meg abból fakad, hogy a nagy többség még észre sem veszi:
"Bűz és pezsgő savak között
magunkra sem ismerünk;
elveszünk a tülekedésben. "
Innentől pedig már egyenes az általad is leírt út! Sajnos…
Ám éppen a te versed is a példa arra, hogy nem mindenki kér a tülekedésből! Én mindenképpen veled tartok, ha elfogadod!
Szeretettel, és elismeréssel: pusztai
Kedves Pusztai!
Értő és buzdító soraidat szívből köszönöm, ahogyan megtisztelő figyelmedet is.
Sajnos a sodrás olyan erős és akkora a tömeg, hogy legtöbbször nincs is hová futni, kivonulni. A versenyszellem, az elhidegülés, elembertelenedés, mint egy hatalmas organizmus, mindent és mindenkit próbál bekebelezni, s a túlélés nagy árat követel.
Nagyon sok élethelyzetben érzem azt, hogy legszívesebben elmenekülnék. S nagyon sok célhoz mások érdekein keresztül vinne az út. Aki csak törekszik, tülekedik, az hamar elveszíti önmagát, elveszíti a lelkét. S akkor bármit nyer, mindaz semmit nem ér.
Örömmel láttalak. 🙂
Laca
Kedves Laca!
Többször átmentem rajta!
Nagyon aktuális dolgokról írsz,különös rálátással
Az önzés,törtetés közt nehéz megtalálni az ´embert´
"Mintha fogytán volna itt minden,
a szó, a levegő, az öröm. "…csoda jó megálapítás!
Azoknak a személyeknek akik még hisznek az igazi
értékekben,nem könnyü.
Befogott fülek,csukott szemek mindenfelé.Mintha nem
látnának,nem fognák fel,hogy milyen kicsinyes és olcsó
kibeszéléseknek hisznek!
Nagyon,nagyon tetszettek remek meglátásaid!
Üd:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Csak egyetlen mondatodat emelném át ide:
"Azoknak a személyeknek akik még hisznek az igazi
értékekben, nem könnyü."
Ehhez semmit nem is tennék hozzá. Csak annyit, hogy köszönöm!
S köszönöm megtisztelő figyelmedet is.
Laca 🙂
Kedves Laca!
Ismét egy idézet jutott eszembe versedről 🙂 ne haragudj érte, de az írásaid tehetnek erről! 🙂🙂
"Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz, s aggódsz.
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék…melyet eldobsz.
Az élet nem versenyfutás.
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan.
Halld meg a zenét,
Mielőtt a dal elillan! "
Nagyon tetszett a versed, köszönöm!
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
Abból, hogy folyton idézetek jutnak az eszedbe, az következik, hogy olvasott, művelt ember vagy. Számomra pedig megtisztelő és örömteli, hogy olykor-olykor az én egyik-másik írásom is szerepel olvasmányaid között.
Köszönöm az értékes visszajelzést. Örömmel láttalak.
Laca 🙂⚘️
Kedves Laca!
Eltalált a kép, amit használsz, mert képes vagyok fizikailag rosszul lenni tömegben. Főleg ha tülekedés is van. Valahogy mégis észreveszem magamon, hogy sokszor én is beállok ebbe a képletes lökdösődésbe.
Az egész szöveget áthatja a feszültség, az oda-vissza csapódás érzése, közben elgondolkodtatnak a soraid. Megállítanak, úgymond utat nyitnak a tömegben, hogy túllássak rajta. Tényleg így kell élni, nem lehet máshogy is?
Gratulálok a versedhez!
Szeretettel,
Anna
Kedves Anna!
Nagyon jó a kérdés a gondolataid nyitva hagyott zárásaként. Látogatásodat szívből köszönöm, örömmel láttalak.
Laca 🙂🌹
Szia Laca! 🙂
Azt hiszem, ezzel a verseddel sokan tudunk azonosulni. Ez a fajta légszomj napjaink "betegsége", és gyötrő tud lenni. Ami a legrosszabb benne, hogy permanens.
Örülök, hogy feltetted a kötetedből. Nagyon jó, őszinte versnek tartom.
Köszönöm, hogy itt is olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet, örülök, hogy itt voltál. Verseim (is) szeretik látogatásaidat.
Laca 😁🌹