Megállt az éjjel. Ég velem.
leült az esten, széltelen.
A sűrű csendje rám tapad:
belőle szülted szárnyadat,
a csillogás tán olt beléd:
a lélek élő ékszerét,
ha összefolyt a tűlevél,
kívánd magadnak: hű legyél.
Bakony ma sírja magzatát,
kopaszra száradt, árva fák,
misét susog majd ott a köd,
a csillogást is ellököd.
Haláltusáját vívja meg,
s nekünk a fénylő éjjelek…
A csend a kertet lepte el,
kivert fenyőkre fagy lehel.
13 hozzászólás
Olyan kevés azt írni, hogy szép, meg tulajdonképpen mit is, amikor elmeséled az éjjelt ott a Bakonyban, és minden képed él! Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves Andrea!
Nagyon szép a versed, igazán tetszett.
Boldog karácsonyt.
Üdv: harcsa
Szomorú hangulatú szép vers. Szegény fenyő 🙁
szeretettel-panka
Boldog Karácsonyt!
szeretettel-panka
,,Bakony ma sírja magzatát",
Andrea dúdolja szép dalát.
Könny a szememben, libabőr bőrömön,
Látom a képeket, és nagyon köszönöm!
Békés, Boldog Karácsonyt kívánok:
Millali
Az ünnep árnyoldalát is szépen írtad meg, kedves Andrea! Bizony sokan sajnáljuk a szép kis fenyőfákat. És láttam ma estefelé hogy számos fát hiába vágtak kis, mert ott maradt a lerakatban és meg sem vásárolták.
Gratulálok szomorúan szép karácsonyi versedhez! Túl a Bakonyon: Alberth
túl a mézen, túl a mázon, a mindenféle "csillogáson",
a Lélekben legyen Karácsony!
Elgondolkoztató, szép vers Andy.
Szeretettel
Mesi
Talán senki más nem tudja olyan szépen megfogalmazni, mint Te a kivágott, árván maradt, s a hidegen fagynak kitett "fenyők bánatát"… Olyanok szegények, mint az otthonokból kitaszított hajléktalanok…
"A csend a kertet lepte el,
kivert fenyőkre fagy lehel."
Utánozhatatlanul gyönyörű fogalmazás.
Szeretettel: Kata
Szia Andi!
Nagyon tetszik a második versszak. Az egész versednek van valami érdekes és különleges hangulata. Elgondoltató vers. Igazán jó kis elmélkedés.
Szeretettel: Ági
Azért mégis csodás "végcél", "halotti tor" a fa számára, ha Jézus születésének megünneplésében vehet részt. Az megint más kérdés, hogy sok helyen vajon mi is lengi körbe ezt az ünnepi ruhába öltöztetett fácskát… A versed pedig "szokásosan" remek. :)) Akár hiszed, akár nem, a cím keltette fel az érdeklődésemet, végigolvastam a verset és utána mentem megnézni, ki is a szerző, ki hozta össze ezt a rendkívül jól megírt gyöngyszemet. Talán egy új költőpalánta, akivel eddig még nem találkoztam az oldalon? Amikor aztán látom a szerző nevét… Isten bizony, hangosan nevettem. :))) Remélem, nem haragszol rám, hogy rögtön nem ismertem fel benne rád. 🙁 Bár olvastam a köteteidet, mégsem volt ismerős, noha lehet, hogy csak véletlenül sikkadtam el felette akkor… :S
Kedves Andrea!
Szomorú… 🙁 de annál gyönyörűbb… és a ritmusát is nagyon-nagyon szeretem… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Ez annyira szépséges és mélységes, hogy csak na!!!
Gyönyörű!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Írtam ide egy hosszút, erre kirak a Napvilág, jaj…
Nem tudom újra megírni ugyanazt.
Köszönöm Mindenkinek.
Várok egy jóváhagyásra, hogy idehozhassam a javított, ajánlott verziót, megjegyzés gyanánt.
Kedves napvilágos Alkotótársak!
Andrea kifejezett kérésére tettem hozzászólásként
ide fel az ő szép versének kicsit bizakodóbb változatát.
Amely, ha elfogadja, csak az övé.
Tűlevél, te zöld legyél…
Megállt az éj. Csak ég velem.
A szél elült ez estelen.
A csend sűrűje rám tapad:
belőle szőjem szárnyamat?
Az égi fény vajn’ hoz reményt,
a lélek védő fegyverét?
Ha hullt is száraz tűlevél,
te zöld legyél, te hű legyél!
Bakony siratja magzatát,
kopaszra száradt, árva fát,
misét susog majd ott a köd,
ha égi fényt is ellököd.
A bú ha tép, nevesd ki te,
hisz fénylenek az éjjelek!
A csend erőd növelje fel,
fenyőkre bár kint fagy lehel.