Azon tűnődöm, hogy ha majd szemfedőm egyszer kezed lezárja,
bocsánatod lesz-e társam a megnyugvást hozó örök magányban.
Tán a kín, mi majd beléd hasít, feledtetni tudja-e múltunk könnyeit,
hisz oly sok fájdalom és bűnbánat gyötörte lelkemnek sebeit.
Megeshet az is, hogy szemeimből feltörő gejzírek áztatják sírom,
hisz elfojtottam életemben, de most már nem akarom… és nem is bírom.
Csak ázzon a talaj… rendüljön lábaid alatt,
itt hagyom Néked könnyes „boldogságomat”..
S ha körmeiddel kaparnád a gödröt, hogy életre hívjál újra,
ne kínozz tovább, hagyj nyugodni, menni az új útra.
Magamra zárom a váram, s hív engem a megbocsájtó új világ,
hol tüskék nem szúrnak, mindenütt csak színes virág.
Tán a bűnöm is elévül, s nem bánt már gyötrő szó,
csak béke honol, hol nyugodni így lesz jó.
Szavaid éles tőrként már nem hasítanak belém,
sok-sok éven át büntettél, rég halottként éltem én.
Nem vágytam már az életet, a megnyugvást óhajtom,
nem fáj majd semmi sem, nem lesz több panaszom.
Sóhajaim majd esténként, könnyű szárnyakon dalolnak bűntelen,
s ha egy-egy versem is életre kelne, nem kell titkolva rejtenem.
Évek múltán, majd könnyeim fákat itatva apadnak,
és beomló sírom jelzi majd, hogy: váramból kitagadlak.
7 hozzászólás
Kedves Helena!
Elolvastam, nekem is vannak hasonló gondolataim, igaz le még sosem írtam.
Szomorú hangulatban érzek hasonlót, de aztán rájövök, mindenen lehet változtatni, s akkor már teljesen más jut eszembe. Ne haragudj, hogy mindezt ide bátorkodtam írni, versed hatására tettem. Nagyon szépen megírtad!
szeretettel-panka
Kedves Helena!
Azt gondolom, a boldogság itt a Földön, életünkben érhető el. Érdemes törekedni arra, a mindennapjaink lehetőségeinkhez mérten, de jól alakuljanak. Minden egyszer megszépül, valahogyan az agyunk át tudja alakítani azt a keservet széppé, ami fájó volt egyszer.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, hogy olvastatok, de egy fontos dolgot nem vettetek észre:
F I K C I Ó
Velem semmi baj nincs, csak első ízben próbáltam ki próza-vers írását, és az első sor is úgy kezdődik "Azon tűnődöm….stb. Indult a fantáziám, mert van.
Aranyosak vagytok, hogy vigasztalni szeretnétek, de semmi gondom.
Azért nékem is vannak borús napjaim, s akkor könnyebb beleéreznie magát az embernek a szituációba.
Puszim Néktek Tündérek.
Még egy dolgot szeretnék elmondani Néktek, csak azért, hogy megismerjetek.
Gyakran játszom úgy a versírás területén, hogy megadott egy, vagy négy szóból verset írok.
A párom szokott is velem heccelődni, mert nem akarta első alkalommal elhinni, hogy meg tudom csinálni. Én kinevettem, s azt mondtam néki: "Tudod drágám, én még a saját temetésemről is tudnék írni." Hát ilyen vagyok.
Van egy-két rímet faragó barátom, akikkel ezt szoktam játszani. Jó kis gyakorlás, szinte minden nap végzem, s nagyon szeretem.
Tehát játékos vagyok, szeretem a kihívásokat.
Puszi Néktek
Feltettem egy verset: "Álmok c."
Ez is úgy készült, hogy egy szó volt megadva, éspedig "Esthajnal"
Indult a fantáziám, s az Álmok c. versem ebből a szóból született.
Nagyon örülök, hogy ezt leírtad,és teljes mértékben azonosulni tudok Veled! Írunk! Az olvasó sok esetben felruház bennünket, és képzeli, hiszi, minden leírt szó, gondolat rólunk szól. Nagyon lényeges a fantázia. Én magam is játszom, elképzelek egy szót, egy címet, és felépítem. Természetesen, ha mindent megtörténne, olykor tündérmese kerekedne ki belőle, olykor a pokol tüze. Megélni, átélni akármelyiket is sok estben képtelenség. FIKCIÓ! Igen.Azt hiszem, hogy az olvasók azonosulni képesek , hiszen, az a cél, az az egyik erényünk, és ezt szerényen őszintén írom, találjanak, találjon benne találkozást, az életből elcsent gondolatokat. Köszönöm a megerősítést. Egyként gondoljuk.:-)
Szeretettel:Selanne
Én meg töredelmesen beismerem ha én írtam volna a sorokat, sajna nem fikció keltette volna életre a verset, csupán csak a rossz hangulatom, ami szerencsére mindig hamar el is illan.
Persze szoktam én is fikciózni :-))) bár ritkán :-)))