Elsóhajtott kívánságok
füzére az élet…
A vágy emészti lelkünk
s végül a halál eléget.
Eszmélet és szabály az, mi
óvja elménk,
ha szárnyalni vágynánk,
vagy ha útra kelnénk
emlékek és törvény, ó
gyönge gyilkosok,
kiktől a szív fél,
s az ember megkopott
kiktől a szív fél, de
vágyja létüket,
mert a világ sivár, s
őrült, ha nincsenek
Csillagoknak súgott ábránd
csak a lelkünk
benne a valóságból
csodát, mesét festünk…
majd elrebegjük álmunk,
ebből áll az élet
és a merengésnek
a halál vet majd véget.
4 hozzászólás
Hmmm… Örök kérdés, visszatérő kérdés, mert értelmes lények vagyunk és nem tudunk nem filozofálni. Így őszinte. Aki nem foglalkozik vele, struccpolitikát űz. Muszáj föltenni újra és újra e kérdést, keresni-várni rá a választ…
Üdv.: Á.E.
—————
Ui.:
Én is eltűnődtem már egyik versemben ezen (Életünk, halálunk…).
Vagy egy másik régi, félkészen-nyersen maradt írásom az asztalfiókomból, mely tovább megy gondolatban és választ próbál adni, vallásos beállítottságom szerint:
Történelmünk folyójában
halacskákat visz az ár;
felbukkanunk, elsüllyedünk,
s nem jöhetünk vissza már…
…A feltámadás, ha nem lenne megígérve,
rá nem jönnék az egész értelmére.
Örülj az életnek, boldogíts másokat:
s a talányból megfejtettél már sokat.
Istent szeressed, Jézust szolgáljad,
hiteles szóval Igéjét továbbadd.
S mikor mindenről lehull a lepel,
angyalok kísérnek a mennybe fel.
"értelmes lények vagyunk és nem tudunk nem filozofálni" hmmm.. háát igen.. 🙂 És én nem is akarok.. filozofálgatni néha értelmetlen, de ha egyszer mégis érdekes játék.. 🙂
Szép a versed, köszönöm, hogy megosztottad velem. 🙂
Érdekes kis tűnődés, tetszett:) S valóban jó kicsit belegondolni, eljátszadozni, s ha még versbe is öntöd, akkor már megérte:) Gratulálok!:)
Ez elmélkedésnek is jó.Tele nagy életigazságokkal.Nem rossz.
Ági