miért kószálsz gondolataimban éjjel,
amikor a telihold bekukkant ragyogó fénnyel?
Az ezüst sugarak szétterülnek a takarón,
csillagok kacsintanak be az ablakon.
Mit keresel te olyankor
agytekervényeim rejtett zugaiban?
Amikor én várom,
szememre jöjjön álom,
de valahogy nem találom
a kulcsot a zárba, hol az úr az álom,
nem hagyod,
csak a ritmust dobolod,
amivel befészkelted gondolataimba magad.
Fogódzol belém mint gyermek,
s én űzlek, kergetlek, de nem megy.
Tűnt ifjúság oly távol vagy,
miért kínzol?
Nem jön vissza már a múlt,
az ifjúság tova tűnt.
Engedj
nincs közöd hozzám.
Látod, éjfél is elmúlt már,
s a távoli csillagmezők álomport hintenek rám.
12 hozzászólás
Kedves Ida!
Szeretünk nosztalgiázni, mert legtöbben "csak a szépre emlékezünk", a többit kiűzzük a gondolatainkból. De még egyszer ugyanazt újra végig élni? Isten őrizzen!
Ifjúságod nem tűnt tova, mert a novelláidban tovább él. Az első novellát talán akkor írtad meg róla, amikor észrevetted, hogy a múlt bizonyos mindennél fontosabb pillanatai, már nem fénylenek fel benned olyan erősen, mint azelőtt. Féltél, hogy egy napon végleg kikopnak belőled. Amikor olvasom őket, valami különöset érzek. Tudom, hogy az a pillanat, amit leírtál, már örökké megmarad neked, és az olvasóidnak. Azt már soha senki nem veheti el tőlünk. Sem a feledés, sem az idő!
Judit
Kedves Judit!
Valóban azt szoktuk mondani, hogy csak a szépre emlékezünk, pedig nem így van, a kellemetlen, rossz dolgokra is emlékezünk. Valójában én az sem bánnám, ha még egyszer újra végig kellene csinálni. 🙂 Na jó, néhány dolog kivételével. A szüleim elvesztését nem szeretném újra élni, no meg a délszláv háború kitörését, az otthonunk elvesztését sem… Igazad van, így van jól, ahogy van. Az emlékeim az én kincseim.
Nagyon meghatottak az utolsó mondataid… és milyen igazad van!
Köszönöm a látogatásod, nagyon örültem neked!
Ida
Szia Ida!
No, visszahozni nem lehet. Talán nem is baj, hiszen eléggé elfáradtunk már egyszeri megélésében is.:) Olykor befészkeli magát hozzánk a telhetetlen visszavágyás, és ilyenkor születnek ilyen versek. Én nagyon szeretem ha valaki "csak úgy" leírja, ami kibukik belőle, mert ezek mögött lehet leginkább érezni az embert önmagát.
Szeretettel olvastalak.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Hát ez úgy kibukott, mégpedig egy álmatlan éjszakán. Örülök, hogy szereted az ilyen verseket. Vannak időszakok, amikor az ember késztetést érez rá, hogy leírja ezt, vagy azt. Talán nem mindig egyformán sikerül… de végül is nem az a cél, hogy mindig übereljük magunkat. Az egyik jobban sikerül, a másik kevésbé jól, én ebbe már beletörődtem, talán így is van jól.
Köszönöm, hogy olvastad, nagyon örültem neked!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szép verset írtál (ami múlik, mindig fáj, de minden kornak meg van a szépsége), a versed viszont pont azért szép, mert fáj:).
Szeretettel: Évi
Szia Évi!
Valamiért szeretem a fájdalmas verseket.:)
Köszönöm, hogy olvastad, örülök, hogy tetszik.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Jó, hogy az az álompor csak akkor érkezett meg hozzád, miután már leírtad ezt a verset. Megfosztottad volna magadat és bennünket is, ezektől a remek gondolatoktól.
Azt mondják: midig előre kell menni, de gyakran kell visszanézni, mert csak úgy tudjuk, hogy haladunk e. Most Te visszanéztél, én pedig megállapítom, hogy haladsz, szépen, egyenesen, előre.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nem tudom, hogy a megállapításod mennyire helytálló, 🙂 mindenesetre köszönöm a kedves biztatást.:) Hogy gyakran visszanézek, annak talán van is realitása, mivel mögöttem több van már, mint előttem, és ráadásul tele van bizonytalansággal. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad szerény versemet, és köszönöm, hogy mindig megtisztelsz véleményeddel.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Igazán szép a visszaemlékezésed, olyan kifejezően írtad meg, hogy mi is be tudtunk látni kicsit az eltelt időbe.
Hiába minden, "Nem jön vissza már a múlt, az ifjúság tova tűnt." – S hiába voltak szebb napok, azokat csak gondolatainkban tudjuk visszaidézni.
Igazán nagyon tetszik a versed.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen, kedves Kata, hogy olvastad és véleményezted a versem. Nagyon örülök, hogy tetszik a versem.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Csak biztosan, csak ilyen szép versekkel előre, az ifjúság csodás emlékei pedig, segítik a holnapot elviselni.
Az álmatlanság is lehet hasznos, lám ilyen szép versre ihletett 🙂
Szeretettel: Angie
Köszönöm szépen, kedves Angie! Örülök a véleményednek.
Szeretettel
Ida