Véredben érzed,
Felpezsdít, s éget.
Lágy szellő simogat,
Selymesen érinti arcodat.
Tiszta és szép, éltet,
Fény űzi el a sötétséget.
Szíved az egekig emel,
Tűz, ami hajt, s nem emészt el.
Új erőre kapsz,
Küzdj, vár a harc!
Láng gyúl szemeidben,
Új hajnal virrad lelkedben!
8 hozzászólás
Az összes versed olyan mint egy varázsige 🙂 Erről a mostaniról a megjegyzés alapján egy ősi kelta isten tisztelet jut eszembe. Hatalmas mágja, táncoló, festett arcú alakokkal… Mondd, hogy nem vagyok normális 😀
Teljesen normális vagy! Szeretem a keltákat…ez igaz…. De ez bentről jött. Hogy varázsige-e?! Ki – ki döntse el maga! Szeretek varázsolni! De asszem ismersz ennyire!
Üdv.:
Serafis
:)) Hehe. Tehát te is kedveled őket, ezt nem tudtam viszont. No üdv, örülök, hogy olvashattalak!
Érdekes kultúra voltak. Én örülök, hogy olvastál.
Üdv.:
Serafis
Szia!
Csatlakozom, mert a keltákat én is kedvelem. Valóban olyan a versed, mint egy varázsige. Bevallom őszintén nekem az utolsó két sor nem passzolt össze első olvasásra. Nekem jobban tetszene így: "Láng gyúl szemedben, új hajnal virrad lelkedben! " Persze ez csak egy vélemény.
Ettől függetlenül tetszett, olyan varázslatos. 🙂
Üdv: Mishu
Örülök, hogy olvastál! A varázsigéimet nem teszem közzé, de ezek szerint ez is beillene annak. Sebaj. 🙂
Lehet igazad van az utolsó két sorral kapcsolatban, de bennem így fogant meg. De kinek hogyan. Minden jót!
Üdv.:
Serafis
Látod, ez a vers se szomorú. 🙂 Ennek örülök. Tetszik, tele van energiával.
Szia!
Igen, ez nem az. Tele van energiával… Igaz. De a világ forog tovább…!
Üdv.:
Serafis