So laßt mich scheinen…
So laßt mich scheinen, bis ich werde;
Zieht mir das weiße Kleid nicht aus!
Ich eile von der schönen Erde
Hinab in jenes feste Haus.
Dort ruh ich eine kleine Stille,
Dann öffnet sich der frische Blick;
Ich lasse dann die reine Hülle,
Den Gürtel und den Kranz zurück.
Und jene himmlischen Gestalten
Sie fragen nicht nach Mann und Weib,
Und keine Kleider, keine Falten
Umgeben den verklärten Leib.
Zwar lebt ich ohne Sorg und Mühe,
Doch fühlt ich tiefen Schmerz genung.
Vor Kummer altert ich zu frühe;
Macht mich auf ewig wieder jung!
Johann Wolfgang von Goethe 1749 – 1832
Úgy engedj látszani…
Engedj látszani, amíg én leszek;
Ne húzd le rólam fehér ruhám!
A szép földről gyorsan elsietek
Oda le, ahol szilárd a tanyám.
Ott pihenek egy rövid kis csendet,
Ahol a tiszta tekintet újra kinyílik;
Itt hagyom akkor a puszta rendet,
A szíjat és koszorút is, ahogy illik.
És azok a mennyei árbocok
Nem kérdik nő e, vagy férfi,
Semmi ruhák, semmi ráncok
Ami a megdicsőült testet félti.
Bár vesződés és gond nélkül éltem,
Mély fájdalmat mégis sokat éreztem.
A bánattól korán meg is öregedtem,
Örök életre fiatalítsatok meg engem
Egy kis ember első fordítási próbálkozása egy nagy költő művével.
19 hozzászólás
Csak ismétlésbe bocsátkozhatom, kedves Tóni..gyönyörű a fordításod!
Kedves Zsanett!
Valóban jól esik tőled eza pár szó.
Köszönöm, mégegyszer, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A próbálkozásod nagyon szépre sikeredett.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy neked tetszett, de én még azért nem vagyok benne olyan biztos. Ezért is hálás vagyok minden őszintén godolt véleményre, mégha akármilyen negativ is.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon érdekes,szép vers.Bizony 60-on túl, már csak az örök élet fiatalít meg bennünket.
Üdv:Mária
Kedves Mária!
Én nagyon megvagyok elégedve így ahogy van, és őszintén megmondva, nem is szeretnék mégegyszer fiatal lenni. Ilyen jól az egész eddigi életemben nem éltem, hogy a nap, vagyis az időm 95 % – ban azt csinálhatok amit szeretek. Kinek adatik még meg e szerencse. Éppen a napokban mondtam a feleségemnek, még egy húsz évig így, és aztán nem is bánom, ha megöregszek. Kilencven éves akarsz lenni? – kérdezte csodálkozva. Nem, – válaszoltam, csak annyi ameddig egy emberhez méltóan tudok élni.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Annyira jól nem tudok németül, hogy szó szerint lefordítsam az eredetit. De nem is az a lényege. Egy biztos, ez a "fordítási kísérlet" szerintem telitalálat. Nagyon szép!
Gratulálok hozzá!
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Úgy látszk ahhoz hogy az ember megöregedjen, nem kizárólag az okosság a fontos. Én ugyanis, most még csak harmadik éve hogy elkezdtem az írással foglalkozni, és csak most látom, hogy én milyen buta voltam, és igaz, még vagyok is. Tanulok minden nap, de minden új tudásommal csak azt látom, mennyi minden van még amit nem tudok. Ha igaz az a mondás, hogy ameddig egy ember tanul valamit addig nem öreg, akkor nekem még sokáig nem kell félnem, hogy megöregszem. Itt a műforditásban is még annyi mindent meg kell tanulnom, amiröl a mai napig fogalmam sem volt.
De mert szeretem, és akarom is, nincsm más kiút, elküldöm a gyereket újbol az iskolába.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nem értek a német fordításhoz.Szerintem szép vers lett,de az utolsó versszak nekem szomorú.Olvastam egy hozzászólást "az időm 95 % ban azt csinálhatok amit szeretek. Kinek adatik még meg e szerencse."Ezen elmerengtem.Szerintem 1000ből 1 embernek.Mindenki addig szeretne élni amíg emberhez méltóan lehet, de sajnos olykor a kíméletlen halál csak arat,az éveket nem számolja.Kicsit elkanyarodtam a versedtől, de a lényeg nagyon jó lett a versed.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
Én már írtam azt, hogy az életet szeretni kell. És annak a legfontossab feltétele, hogy szeresd önmagad, Nem szószerint, de próbálj meg mindig kibékülve lenni önmagaddal, hiszen senki mással, nem vagy annyit együtt, mint magaddal. Lehet, ezt most egy kicsit furcsán olvasod, gondolva, milyen hülyeségeket ír ez ide. De ez így van. Gondolj csak bele, néha hogy viselkedsz te saját magaddal szembe?
Ha más csinálmá veled ugyanazt, akkor már egy szót sem beszélnél vele. A másiknál vigyázol magadnál, nem. Azt mondják: Ép testben, ép lélek. De a test csak akkor ép, ha a lélek ép. Az ép lélek, teszi a testet éppé. A mondás úgy volna helyes: Ép lelekkel, ép test.
Nem az a gazdag akinek sok van, hanem az aki kevéssel megelégszik, Azért vagyok én olyan dúsgazdag.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Én szeretem az életet és gyűlölöm a halált.Nem értem mit értesz azon hogy viselkedek magammal szemben?Szeretem magam bizonyos mértékig.Épp lélekkel, épp a test én ezt elhiszem.Biztos van ilyen.Nem vagyok pesszimista, csak realista.
Üdv:Ági
Kedves Tóni!
Az imént olvastam Szalki Bernáth Attila fordítását, és azt is, hogy azt írtad, hogy meghagyod a műfordítást a profiknak… Tudom, hogy ő fantasztikusan bánik ezzel a dologgal, és nagyon becsülöm is emiatt (neki köszönhetem, hogy közelebb kerültem a német költészethez is, és a segítségével rácsodálkozhatok a német költők műveire is… a német nyelv is vonzóbb lett a számomra, mint amilyen korábban volt), mégis, arra biztatlak, hogy ne add fel Te sem a műfordítást, hiszen ez a fenti ahhoz képest, hogy az első (meg egyébként is), nekem nagyon tetszik!!! Tudom, hogy Te vagy az az ember, aki nem adja fel a céljait… emlékezz csak arra, hogy mennyi mindent tanultál, mióta itt vagy, és mennyit fejlődtél az írás terén! Ezt a fenti versed is mutatja!
Folytatom fentebb, mert nem fért ki egyben…
Folytatás:
A fenti fordításodban fedeztem fel esztétikát, szép rímeket is… Nagyon jól alkalmazod a költői szabadság tényét abban a sorodban, hogy "semmi ruhák, semmi ráncok", hiszen ez megengedett… (olyasmi, mint amikor én azt írom, hogy "titoktalan szavak" 🙂 ).
Az én mércém szerint ez bizony egy ötöst érdemlő műfordítás… hogy miért, azt fent leírtam. Maradjon csak meg a lelkesedésed, és folytasd tovább az írást és a fordítást is!
Üdv: Mónika
Folyt.
A szó lasset, vagy mint itt lasst, az mindig többesszámra mutat, és már itt is sokáig tünődtem, jogom van e egyesszámba írni, igen mennyi joga van egy fortitónak egyáltalán valamit másképpen írnim mi a fontossab, a mő értelme, vagy a műben leírt nyel formájának a betartása. Ezek csak egy pár felmerült kérdések, de még biztossan sok van, ahol még a kérséseket sem tudom, És itt csak a tanuás az egyedüli kíút, de ami nem ad bizonyitékot arra, hogy a célhoz is vezet. A negyven és magyar nyelv hiányát nem lehet olyan gyorsa behozni, föleg ilyennek mint nekem, akinek az igazi alap hozzá, már akkos sem volt meg,
Mindenféleképpen köszönöm, hogy írtál, nagyon is jól esett, és
üdv Tóni
Kedves Mónika!
Először is nagyon szépen köszönöm a véleményedet, és a belém fektetett bizalmadat. nem feladni nem nem fogom, nem is akartam, és most már nem is lenne illő. Nem fogom, mert mint ahogy ott is láttad, azért a vén odaírtam: PS: de azért tanulok tovább…és most már nem is lenne illő, mert akkor csalódnál bennem. Ezt megtenn sohasem tudnám. Azt azonban be kellet látnom, hogy ha sokat is tanultam a magyar szókincstárbol, még mindig kevés ahhoz, hogy bizonyos helyzetekben, megtaláljam a helyes magyar forditását egy szónak. Már a cim maga is erre a legjobb példa. Scheinen, az fénylik, látszik, tünnik átforditva magyarra, de ebben az esetben ragyogni, aminek a forditäsa azonban németül glänzen, itt talán mégi az a helyes. Már magánal a címnek is volt több változata.
Olvastam mindkét fordítást, és így még érdekesebb volt a dolog. Mindkettő vissza adja nekem, azt amit valójában a költő mondani akart, de mind kettő másképp és ez plusz élmény volt. Régebben még volt olyan kötet, ahol egy-egy verset több fordításban közöltek. Imádtam! Pont azért, hogy ki, mit hoz ki belőle a saját egyénisége beleszövésével.
Néha el tudtam dönteni melyik tetszik jobban, néha meg nem, mert a maga nemében nem csak egy volt jó. Olykor az is előfordul-mondják- hogy a fordítás jobb, mint az eredeti. Ezt a Micimackónál szokták emlegetni.
Kedves Szusi!
Akkor, lehet elolvastad a válszaimat is, nekem egy hatalmas kihívás volt, de én már mindig ilyen voltam, amikor valamit elhatároztam, akkor véghez is vittem. Nagyon sokáig kételkedtem is benn, amikor már készen voltam, hogy feltegyem e? de gondoltam, és már kaptam it ezen az oldalon olyan kritikát is, ahol szó szerint azt írta: "az írás egy terorista akt, a magyar nyelv ellen", gondoltam ezt már senki sem képes felfelé ragozni. Örülök, hogy feltettem, mert pozitivan vagyok meglepődve, de ugyanakkor rá is jöttem, próbálkozni: Igen, folyamatossan írni: Még nem. Még hosszú az elöttem levő út-
Annál jobban örülök, hogy ennyien olvasták, mint te is. Köszönöm, és
üdv Tóni
Kedves Toni!
Remekül megoldottad ezt a fordítást is…
Csak gratulálni tudok a fejlődésedhez!
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Ehhez képest az én verseimet átforditan gyerekjáték volt. Nagyon eltávolodtam az évtizedek folyamám a magyar nyelvtől, a szépírodalmat és a rendes helyesírást pedig sohasem tanultam meg. Nem is volt alkalmam, és nem is volt senkinek sem érdeke, mert az életfenntertás követelményei, más írányban hajtottak. De mivel most már én vagyok a saját magam hajcsára, megpróbálom az írányt ara venni, ahol jobban érzem magam.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni