Egyetlen szó volt csupán,jobban fájt mint két pofon.
Szívből szólt,nem szeretlek már édesanyám!
Tekintete nem kedves már mint rég még bölcsisként.
Úgy néz rám mintha egy sarkon álló volnék.
De miért???Kitudja ezt már.
Az én fiam nincs többé
Eltünt ha huncut mosoly arcáról
Kedves talán már nem is tud lenni!
Mást már ő nem szeret csupán az ő egyetlen szerelmét!
Hát ne szeresen csupán caak tiszteljen.
De még ennyit sm érdemlek ennyi átsírt éjszaka után?
Útálni én is tudok,ez megy mindenkkinek!
Aggasztó ezt mondani,de ha kell én sem szeretlek már.
Ezek csupán leírt szavak,de a gyakorlat?Mi is az?
Hogy bármilyen lehetsz,én az édesanyád,szeretlek téged.
Szüntelen,még 20 év után is a kisfiam lehetsz.
Csak fogadd be szívedbe a szeretet.
3 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép és szomorú volt ez a versed. Remélem jobb lesz a jövőben. Kitartás.!!!!A gyermekeink előbb utóbb mind elhegynak minket, csak az a fontos hogy az elszakadás miket akik maradunk ne viseljen meg a kelleténél jobban. Gratulálok:manna
ez megindito erzeki vers nagyon jo igy tovabb
Kedves Érzékinő, ez nagyon szomorú történet egy hálátlan gyermekről és egy megtört anyárol. Nem is tudom elképzelni, hogy mondhatja egy gyerek az anyjának, hogy nem szeretlek. Az én két fiam is nemrég költözött el, de azt tudom, hogy ilyet nem mondanának az anyjuknak, mert még akár mien nagy fiúk is az anyjukra föleg szükségük van. Én kivánom, hogy minnél elöbb rendezödjön köztetek a kapcsolat.