Úgy nézel te rám

Ahogy hóillatú hegyek néznek
víztükörben fodrozó kedéllyel,
és megérzi a férfi lélek,
hogy örököse lett a földnek,

jussa e földszagú, kék egű élet,
asszonyaik méhe angyalokat szül,
a tej, s tavasz illatú végtelenben
mosolygó barázdák között megőszül…

Ó, életöröm az, ha a Kedves
dala szól reggel és este a parton
az Ő testében imádod az Élet-,
s a Tudás Fáját, a hangot,

mit el nem feledhetsz soha már,
bár sodor ezer ár, arcodon a mosoly
örök, lelkedbe költözött a világ,
s hogy nincs határ… és terek és korok…