Játszódnék veled,
úgy játszódnék…
Golyókat kergetni a téren,
erre vágyódnék.
Hangot csomagolni
színes papirba,
hogy ne üvöltsön
az illedelmes csendbe
ordítva.
Játszódnék,
úgy játszódnék veled…
Befonnánk a napot,
együtt néznénk,
ahogy varkocsa ragyog.
Kifacsarnánk egy felhőt,
színültig lenne a teknő,
lemosnám rólad a port,
betöltené a fasort
kacajod harsanó zaja,
élvezném ahogy hagyod.
Játszódnék,
még játszódnék veled…
Falakat mászva,
elérni a zászlót,
hozzád bújni
hajnalonta fázón.
Csillagot szárítanád
arcomról könnyen,
életünk alkonyán
ringass, ringass
Kedves…ölben.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Talán a legjobb versed egyike! Elbűvöltél vele!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, Ica!
💓💓💓
Kedves Edit!
Sokan vagyunk így, hogy játszódnánk valakivel, aki vagy játszódik velünk, vagy már túllépett rajtunk. Mindenesetre a vágy bennünk él, hogy életünk alkonyán, kéz a kézben, kandalló mellett, téli estéken tudhassunk magunk mellett egy szerető társat. Van akinek ez csak vágy marad, s marad a feltételes mód.
Szeretettel: dodesz
Köszönöm.
Bízom benne.
❤
Edit
Hogy kerültem én ide? 🙂
Hogy kerülte el figyelmem eddig ez a remek, Kosztolányis versed? Tőlem sem áll távol ez az érzés.
Játszi, komolyan kedves, merészen érzéki…
" Játszótársam mondd, akarsz-e lenni? " 🙂
grat: Grey
Köszönöm, Grey, hogy olvastad…….örülök neki, kedves szavaidtól jobb lesz a holnapom.
❤ Edit