Hideggé pusztult szüntelen feszültség,
De bennem az akarat ily formán nem ég
Többé. Új színeket fúj a szél a ködbe
Régi ének harca nélkül viszem többre
Életem. Új ördögök sem erőltetik ránk
akaratukat. Kiszabadult eltűnt atyánk
Az összetartozás, szavával alkotva meg
Minket, szüntetni marcangolással egyveleg
Elromlást. Új értékre építve kötjük fel
Magunkra eszközünk a tudást: fegyverrel
Harcoljuk ki az igazság szabadságát.
Létünk értelmének nem szabják határát…
2 hozzászólás
Kedves ngaboru, igazán tetszik a versed, remélem, jól értelmezem, mert néhol egy-egy vessző hiányérzetem van, ami segítene.
Lehet hogy hiányzik egy-egy vessző, de szerintem nem ez a legfontosabb. Sőt úgy gondolom, a modern költészetben nem is kellenek. Bár most inkább ebbe nem megyek bele. Örülök hogy egyébiránt tetszik.
Üdv