Új idők harcosa

Szomjazó keselyűk
repülnek az égre,
mert a nyugvó Napnak
ráömlött a vére.

Kies bércek ormán
kristályos köd lebeg;
Sűrű leple alatt
rút sasok költenek.

Tébolyult szél serken
és zúg a völgyön át;
Egy büszke, ódon vár
legyőzi ostromát.

Falát repkény foljtja,
udvarán temető;
Ott tart fogva engem
tengernyi hideg kő.

Ki voltam? – kérdezed.
Nézd, hogy lapoz a szél
a Sors könyvében, mely
egy új hősről mesél!

Ő lesz némáknak a Szó
sötétségben a Fény
gyengék közt az erős Kéz
s bűn ellen az Erény.

Lásd, a csontjaimat
rég belepte a gaz;
Új Idők Harcosa –
mostantól Te vagy az!