Átölelt a lágy fuvallat,
rám mosolygott a napsugár,
a hóvirág megigézett,
nekem dalolt a kismadár.
Elringatott a friss szellő,
simogatott a langymeleg,
elbűvölt a tavasz hírnöke,
remény már bennem bizsergett.
A meghitt csend csak csobogott,
puha csókot csentem vele,
a testem belerezonált,
kitárult bársonyos lelkem.
Sóhajos fohász- könnyeim
csak hulltak és patakzottak,
szívemről lehullt a bilincs,
sebeim végre felszakadtak.
Ahogy állok ott, a réten,
arcom az égre szegezem,
érzem, csilingel a kikelet,
virágillatot szór szerteszéjjel.
5 hozzászólás
Elringatott a versed Zsu,a remegő tavaszi illatokkal.
Edit
Drága Edit! Köszönöm szépen! 🙂
Csodás kis tavaszi vers:)
Nagyon tetszett 🙂
Szeretettel: Zsu
zsuzsó! Nagyon kedves, illatos kis tavaszi sorok. örömmel olvastam. Éva
Drága Éva! Köszönöm kedves szavaid! 🙂 Zsuzsa