Die wilde Rose
Da droben auf einsamer Höhe
Die wilde Rose blüht,
Und wer sie von Ferne gesehen,
In heißer Sehnsucht erglüht.
Zu ihr über Felsen und Klüfte
Ein kühner Jäger klimmt.
Schon ist er in nächster Nähe –
Das Auge in Thränen ihm schwimmt.
Er will sie erfassen und pflücken.
Da strauchelt jäh sein Fuß;
Des Abgrunds finstere Tiefe
Empfängt ihn mit kaltem Kuß.
Da droben auf einsamer Höhe
Die wilde Rose blüht,
Und wer sie von Ferne gesehen.
In heißer Sehnsucht erglüht. –
Louise Aston
Geboren 1814
Gestorben 1871
A vadrózsa
Lakatlan csúcson nyíl magányban
A vadrózsa virág,
A távolból ki őt csodálja,
Elönti a forró vágy.
Felé sziklán kapaszkodva fel,
Merészen hág vadász.
Mikor hozzá jut egész közel,
Szeméből könnye hull alá.
Megfogni, leszedni remélte,
De lába megbotolt,
Szakadékban, a mélységben
Halál csókja várta ott.
Lakatlan csúcson nyíl magányban
A vadrózsa virág,
A távolból ki őt csodálja,
Elönti a forró vágy.
Szalki Bernáth Attila
6 hozzászólás
" Mármegintmindig"
"gúzsba kötötten" táncolva
ennyire tellett.
Igen, megértelek Attila, ha kötnek a szabályok, akkor nem lehet másképp. Én egy "szabad" (tudatlan) ember vagyok, nem szakembereknek fordítok, hanem, ahogy már észre is vehetted, csak saját magamnak.( és esetleg egy párnak aki szívesen elolvassa)
üdv Tóni
Kedves Attila!
Vagy lakatlan vagy magány, a kettő együtt – tautológia.
nyíl az megtévesztő, hiszen ikes ige lenne, vagyis nyílik.
Hát, a rímpárokon lehetne még kicsit finomítani (virág/vágy, vadász/alá)
"Virít magányos hegynek csúcsán
A rózsa fenn, a vad,
S ki őt a messzeségből látja,
A vágytól nem lohad…
Sziklákon át hozzá merészen
Már egy vadász közel,
Közvetlenül melléje érve
Szemét könny lepi el.
Az ágat fogva tépni készül,
De botlik, jaj, a láb,
Alázuhan, és fagyos csókkal
A szél arcába vág.
Virít magányos hegynek csúcsán
A rózsa fenn, a vad,
S ki őt a messzeségből látja,
A vágytól nem lohad…"
Kedves Dávid!
Köszönöm figyelmed és megjegyzéseidet.
Elolvasván fordításod első KÉT sorát, az ánti-
világból felderengett ez az értékelés:
" Vannak még hibák elf- és zwölftársak, de
ezek is a mi eredményeink!"
Kedves Attila!
Valóban javítanom kell…
…szemét könny futja el…
mondják ezt így, vagy csak rémlik?
vagy
… szemébe könny szökell? (Inkább ez az utóbbi lesz jobb az "ö-e" magánhangzók miatt…)
És persze a hím- és nőrímek megint nincsenek a megfelelő helyen…
Sebaj, így mulat egy amatőr műferdítő!
A vadrózsa áldozata (Javított változat)
Virít magányos hegynek csúcsán
A rózsa fenn, a vad,
Ki azt a messzeségből látja,
A vágytól nem lohad…
Hozzá – sziklákon mászva által –
Egy ifjú már közel,
S amint melléje ér, szemébe
Szerelmes könny szökell.
Az ágat fogva törni készül,
De botlik, jaj, a láb,
Ő mélybe hull, fagyos csókjával
A szél arcába vág.
Virít magányos hegynek csúcsán
A rózsa fenn, a vad,
Ki azt a messzeségből látja,
A vágytól nem lohad…"