Ez is csak egy éjfél lesz, akár száz másik,
két óramutató csöndesen összeér.
A percek elhullanak – el, mind egy szálig,
már közelít az újév a tetemekér'.
Reményt és álmokat vajúdik a jövő,
míg a gyermeknyi holnapnak életet ad.
S mikor felsír az első gömbölyded hétfő,
a tegnap keserve csak emléknek marad.
2006. december 30.
4 hozzászólás
Annyira szép verseket írsz! Köszönöm, hogy olvashatom! BÚÉK! Anna
Kedves Anna, nagyon köszönöm 🙂
Ezt véletlenül csíptem el, de nagyon beletaláltál! Vagy inkább mindíg.Nehéz az időt megfogni cak egy pillantra is, ez most összejött.
gratula:ruca
Köszönöm 🙂 Boldog karácsonyt 🙂
Erika