Régi szokás fogadkozni,
Ha az Újév beköszöntött,
Mit tegyünk, vagy ne az idén,
Ha már nem vitt el az ördög…
Felhagyok a dohányzással,
Elkezdem a zöldségkúrát,
Zumba-tanfolyamra járok,
Futok naponta egy órát.
Udvarias, józan leszek,
Nem kések el sehonnan sem,
Csak múzeum, színház, mozi,
Más nő nem érdekel engem.
Megfogadom, megesküszöm,
Hogy ezután másképp élek…
Megígérem, szavamat rá,
Levegőbe nem beszélek.
És így tovább, és így tovább,
Nem ismertek rám az idén,
Mintha kicseréltek volna,
Olyan leszek, olyan biz’ én!
Túl vagyunk a Szilveszteren,
Az Újév is jócskán ketyeg,
Mi meg vagyunk, akik voltunk,
Gyarlók, lusták, kényelmesek.
Cigi, pörkölt, ahogy tavaly,
Rekesz sör a tévé előtt,
Kondi-, színházbérlet? Ugyan!
Pocsékolnám csak időt!
Fusson, kinek két anyja van,
Az koplaljon, aki kövér!
A nőket is meg-megnézem,
Koránkelés? Életveszély!!!
Ekképp telnek-múlnak évek,
Nem változik természetünk.
Tanulság? Ne fogadkozzunk!
Így szószegők sosem leszünk…
2 hozzászólás
Milyen igaz és tanulságos versed. Nagyon tetszik, ígérem nem fogadkozom! Boldog új esztendőt kedves mandolinos.
Kedves Éva!
Fogadkozás nélkül is lehet változtatni életvitelünkön, és nem is kell elkapkodni a változtatást. Én is fokozatosan szoktam le némely rossz szokásomról, és vettem fel helyettük más, egészségeseket. Például cigaretta helyett már régóta táncolok, a szerény italozás helyett pedig nagyokat alszom…
Neked is egészséges, aktív, sikeres és boldog Újesztendőt kívánok!
Továbbra is kísérd szíves figyelemmel beküldött műveimet…
Dávid, az önjelölt rímszerész-mandolinos