Miért is ilyenek az emberek?
Miért akarnak csak sérteni,
és hol vannak ma már azok, az igazi emberi karakterek.
Holnap éjjel, mint minden évben
soknak egy szomorú éjszaka lesz,
hallja a durranásokat és tudja,
hogy minden egyes durranás, egy hamuba dobott ezres.
Mindenhol kétszer egy évben
tele marokkal dobálják a pénzt,
nem érdekes, hogy mennyibe kerül
mindenhol rakétát árulnak de sehol sem, egy gramm észt.
Modernek lettek az emberek
de egy cseppet sem okosabbak,
kevésnek tömve van mindkét zsebe
a gazemberek naponta ma már, csak egyre hatalmasabbak.
Legújabb statisztika is azt mutatja
ha a nép egy kicsit okosabb lenne,
abból, amennyibe az a durrogás kerül
az egész országban minden szegény ember ingyen ehetne.
E vers olvasóját, ma is csak arra kérem
a rakétára szánt pénzét adja az éhezőnek,
sokkal nagyobb a szüksége van neki arra
mint annak ott az utca sarkán álló rakéta kereskedőnek.
10 hozzászólás
Kedves Tóni!
A versed üzenete nagyon igaz. Tényleg nem rakétákra kellene költeni, de nem csak Szilveszterkor, hanem úgy egyébként sem. Én is a napokban gondoltam rá, hogy, ha a fegyverkezést leállítanák a világban, akkor fel lehetne számolni a szegénységet. És sajnos a pénz tényleg sokakat bolonddá tesz, és nem arra költik, amire kellene. A versed mondanivalója kiváló, de kicsit döcögős lett, és a túl hosszú utolsó sorokat se tartom szerencsésnek.
Üdv.: Szalai Mihály
kedves Mihály!
Néha, pláne egy ilyen versnél, szívesen lemondoka versírás szabályairól, az üzenet, a mondanivaló tökéletes megértéséért. A hosszú soroknak, csak az az egyetlen célja, hogy az olvasó kiessen a titmusból, és inkább az értelem, mint a megszokott ritmus vegy a hatalmába. Köszönöm a véleményedet és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Jó, hogy megírtad… igaz, tényleg lehetne értelmesebb dolgokra is költeni azt a pénzt. Emlékszem, gyermekkoromban jobban szerettem azt a néhány csillagszórót szilveszterkor, mint most a sok rakétát, ami veszélyes is… elég lenne belőle kevesebb is.
Boldog Újévet Kívánok Neked!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Ez is csak egy egyszerő próbálkozás tőlem,. és ha már egy is, e sorok olvasása után lemondott, vagy megfogadta, hogy jövőre másra adja a pénzét, már akkor is megérte. Az első lépés is, mindig egy gondolattal kezdődik.
Köszönöm, hogy olvasál és írtál is, és utólag minden jót kivánok mindannyiatoknak, Tóni
Kedves Tóni
Teljesen egyetértek a leírtakkal. Nem csak a verssel (ami valójában nem vers), de a hozzászólókkal is. Azt nem tudom megérteni, amit történelem órán tanultunk, hogy egy válságot minden esetben háború követ, mert az ellőt muníciót pótolni kell, fellendül az ipar (gyártják a fegyvereket újra), a dolgozóknak lesz pénzük amit el tudnak költeni, így kijutunk a válságból. Nem lehetne ezt másképp csinálni? Mondjuk úgy, hogy kidobáljuk a régi játékainkat, ettől lenne munkájuk a szemét elszállítóknak, a megsemmisítőknek. Utána új játékokat kellene gyártani, mert az emberek szeretnek játszani, biztos megvennék. A játékgyárban dolgozóknak, jó fizetése lenne, amit eltudnának költeni. Szerintem ettől is fellendülne a gazdaság.
Jól tudom, hogy ez csak fantazmagória, de nekem ez jutott eszembe az írásodról.
Üdv: FJ.
Kedves FJ!
MInt ahogy írtam is, egy szerény próbálkozás ebben az írányba. A gondolatmeneted sem rossz, és ha az ipart akarja vaki fellendíteni, akkor először is arról kel gondoskodni, hogy az emberek tudjanak vásároni. Már régen is azt mondták, ha jövőre is friss tollat akarok a párnába, akkor nem szabad a libát karácsonykor megenni. De ma már ez csak filozofálás, mert e sorok valódi értelmét úgy sem értik meg sokan. Köszönöm a véleményedet és
üdv Tóni
Kedves János!
Jó, hogy leírtad a gondolataidat, még akkor is, ha a rímek nem mindenhol stimmelnek! A nagyon korabeli időben a gazdagok pl. a fölösleges pénzüket a szegények istápolására fordították, nem ilyen szamárságra (bocs.), mint most, rakétákra. Miért nem elégednek meg azzal, hogy városokban egyetlen, de ellenőrzött tűzijáték legyen, amit pl. az önkormányzat szervez…
Mai gazdagok így kérkednek, elég rosszul teszik, mert épp' az előbb olvastam, hány baleset történt a nem hozzáértő, nem szakboltokból vásárolt rakéták használata miatt.
Nem beszélve arról az érzéketlenségről, amit a rakéták durrogtatása okoz az állatoknál. Szerencsétlen kutyák és macskák ilyenkor világgá mennek, ha tehetik, ha pedig be vannak zárva rettegnek. Nekem is voltak kijáró cicáim, amelyek ha kint érte őket a durrogás, nem mertek hazajönni, ki tudja hol rettegtek reggelig. Ha meg itthon voltak, szörnyű volt nézni a félelmüket.
De ilyesmi nem érdekli azokat, akik csak kérkednek gazdagságukkal…
Üdv.
Kedves Kata!
Ha János soraira akrtál válaszolni, akkor fals helyre tetted fel, ha az enyéimre, akkor fals a megszólitás.
De ha így, vagy úgy is van, mégis a bizonyitéka annak, az én Újévi kérésem tartalma volt.
üdv Tóni
PS: BUÉK
Kedves Tóni!
Tetszett a versed mondanivalója és mennyire igaz. Egyetértek Sz. M-al teljes egészében.
B.U.É.K. szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Mint mindenhol, számomra itt is gondolat volt a fontos, a kivitelezése nagyo is döcögős lett: Pontossan ezt a problémámat írtam le a mai Haikumnál adott válaszomban.
Itt is több gondot fordítottam a gondolatom megértésére mint a szépírodalom versírási szabályaíra. Legyen mentségemre, hogy és sohasem neveztem, és nem is nem is fogom magamat sohesem költőnek nevezni, hanem csak egy kis "írka-firkász"aki az pillanatnyi érzéseit spontán, fűszer nélkül papirra veti. Igaz, olvastam már "agyonrfúszerezett" verset is, ahol amikor végig olvastad, fogalmad sem volt, a "gyönyörű hasonlatok" végett miről is akart, vagy szólt a vers.
Köszönöm a véleményedet, és
üdv Tóni