Nem csendesen,
hanem amúgy, szakadva!
Ne magamba
kelljen zokognom,
hanem arcomon
folyhassanak a könnyek…
Mert úgy könnyebb
lenne, nem kéne magyarázni,
ég felé néznék, s hagynám ázni
arcom, s teljes magam.
Az eső biztosan
kimosna, mindent, mi bánt,
hinném újra szivárványt…
11 hozzászólás
Jaj! A szivárvány elől kimaradt egy "a". Talán "a"nélkül is jól elveri az ördög a feleségét!
az "a" engem … -ra nem érdekel,
csak nem sokára leszek Veled közel.
F.
Hiszi a piszi! 🙂
Zsó
Szia!
Én is szeretem az esőt, nyáron. Szeretek bőrig ázni! Valahogy azt érzem olyankor,hogy igazán megtisztulok,-belül is. Ez jutott eszembe versed olvasása után.
"Én tartom a létrát
Te állj fel rája
Te köss bokrétát
A szivárványra."
hova
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Nagyon kedves, amit írtál! 🙂 El is mentem magamnak, köszönöm szépen!
Szeretettel üdvözöllek!
Gy.
Mennyire őszinte, és mennyire pozitív kicsengésű! Fel a fejjel!
Igyekszem! 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Nagyon szép, kedves Gyömbér.
Valamikor én is nagyon szerettem az esőt, mindig ernyő nélkül, feltartott arccal jártam esőben. Ma már nem mosnak tisztára az esők, annyi koszt összeszed, amíg leér, sajnos…
A versed annál tisztább. Szép nagyon.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Látod, az eső sem a régi! 🙂
Nagyon köszönöm, hogy ismét erre jártál!
Szeretettel üdvözöllek: Gyömbér
Kedves Gyömbér !
Egyáltalán nem baj, hogy kimaradt az a bizonyos "a" betű, én példáulsimán odaolvastam és fogom is még többször, nagyon tetszik 🙂
Szeretettel olvastalak:Zsu
á!
egyáltalába nem káromkodok!
pedig szokásom.
de most csak magamba.
F.