előbb
nappalrianás
kockafegyelem
túlélő tábor
percrovarkaparás.
majd a jeleken
a jelenen
a jelentésen
jelentéseken is túl
megfagyott malomkerék
ítéletidejében áll.
alkonyolvadás
mintha most indulna
vagy süllyedne
egy táruló aranykorba
ahol virágdal és madárnyílás
pihék és pórusok
arcélhegyvonulat
lélegzettrópusok
gomolygó eggyé roskadás
– mintha élte volna más.
aztán zuhanórepülésben visszahűlő táj
kráteréj sistereg
vákuummagány
szavak nélküli
mondatokat mímelő száj
lassulás
befelé sírás
engedelmes halál
hol semmi sem fáj
vagy álomalagút
találkozhat önmagával
és úgy ringatja
hogy magába fogadja
egy ölelésspirál
táguló tűzgömb
fénytű nyilallás.
végül ez is elvétetik
reggel csörömpöl
rágörbült árnyékban kifosztva áll
csak szöggel átütött tenyér.
percrovar kaparász.
14 hozzászólás
Kedves Nagykati!
Gratulálok a versedhez.
Nem könnyű írás.
Én inkább a hagyományos, régi módi verselést űzöm, de ez sem rossz.
További sok sikert.
Üdv: Béla
Kedves Béla!
Köszönöm, hogy olvastál, nagyon új vagyok még itt.
Nem szántam "könnyű írásnak":)
Időnként űzünk egy fajta versírást, időnként az űz minket. A téma alakítja a formát, szervezi maga köré. Ez itt, ilyen köntösbe bújt!
Üdv ; Nagykati
Köszöntelek a fedélzeten!
El kellene döntened, hogy központozol, vagy sem. Így, hogy a mondatok kezdőbetűi kicsik, van néhány pont és egy gondolatjel, de hiányzik számtalan vessző, esetleg kérdő-, vagy felkiáltójel, ez így szerintem nem korrekt.
A „madárnyílás”, „percrovarkaparás”, „arcélhegyvonulat” szavaid nekem egy kissé megerőszakoltnak és összességében kicsit soknak hatnak.
A bemutatkozásodban „Ahhoz a korosztályhoz tartozok,” kezdőmondatodban az ige ikes, ezért a „tartozom” a helyes.
Tagadhatatlanul új, érdekes hang vagy és ez jó. Üdv. a.
Kedves Antonius!
Az ikes igék ragázásának tekintetében tagadhatatlanul igazad van, mea culpa.
de a központozási gyakorlatomból nem engedek:)!
Épp most fejtettem ezt ki Finta Katának másik feltöltött költeményemnél, engedelmeddel ide is beillesztem;
"A divat különösebben nem érdekel, bár igyekszem egyre inkább képbe kerülni a kortárs irodalom tekintetében.
A kisbetűkkel/nagybetűkkel, az irásjelekkel való játékot, jelzésként alkalmazom szándékom szerint, olyanféleképpen értendőek ezek, mint a zeneművek előadásmódját meghatározó utasitások.
Mindig az adott vers/költemény választja meg magának ezt kifejezésmódot, én csak ösztönösen alkalmazkodom hozzá:)
Lehet, hogy különösen hangzik, de valahogy így…"
Több irodalmi folyóiratban publikáltam már, egyetlen szerkesztő sem emelt kifogást ellene.
Az általad kifogásolt kifejezések, lehet, hogy intenzívek, annak is szántam.
Köszönöm, hogy olvastál!!
Üdv; Nagykati
Intenzív szavaknak én azokat tartom, amiket olvasva, tizedmásodpercnyi késedelem nélkül közvetítenek egy megszokott, egzakt jelentést, értelmes fogalmat stb. Ezeket a szavakat inkább gátaknak élem meg. Elakadok bennük. Ha nem elégszem meg a látványuk okozta esztétikummal és különlegességük okán nem sikoltok föl sznobisztikus elragadtatással, hanem uram bocsá’, az értelmükre is (ha van) igényt tartok, akkor el kell gondolkodnom azon, hogy mit jelent egy olyan szó, mint a „madárnyílás”. A madárnak arról a nyílásáról van szó, ahol az emésztőrendszerét elhagyja a kloáka? És vajon hogyan kerül a „virágdal” mögé? Még ha meg is tudnám fejteni, kizuhantam a vers ritmusából (ha van neki) és azt sem tudom, merre van a kijárat.
Természetesen nem vitatom el a jogodat, hogy úgy írsz, ahogy neked tetszik. Mint ahogy fenntartom az enyémet ahhoz, hogy esetenként, rejtvényfejtés helyett, inkább lapozok.
Üdv. a.
Antonius! JÓ, hogy írásom, ily terjedelmes önkifejezésre sarkall, (holott csendben „lapozhattál" is volna), egy alkotás, szerintem inkább funkcionáljon "gátként", mintsem hogy "sznobisztikus elragadásra" késztessen, számomra nem cél, hogy meg lehessen elégedni a „látvány okozta esztétikumukkal". Örülök, ha el kellett gondolkodnod egy-egy kifejezés fölött:), s talán nem állított megoldhatatlan probléma elé "madárnyílásom", s ha virágnyíláskor egy hímes rétre mennél, majd illatukban és virágzatukban gyönyörködöl, és nem kezdesz ürítőnyílásaik után kutatni. Eme társítás, két ősi szimbólum kapcsolása révén keletkezett, ajánlom figyelmedbe Lükő Gábornak A magyar lélek formái című könyvét .Cserében pedig ígérem, én sem fogok lámpaburába helyezni egyetlen kismadarat sem, habár tőled olvashattam "kilobbanó, parányi fényként" való jellemzésüket. A kölcsönzött képpel érthetőbbé szerettem volna tenni a logikát, remélem nem hatott személyeskedésként! Üdv; Nagykati
Kedves Nagykati!
Alkotásaink túlhevültségükben sokszor mintha automatikusan vennék föl "köntöseiket". Számomra sem a "köntös" érdekes, hanem ami benne van.
Egyediek vagyunk, tehát egyedi a lenyomatunk is.
Tanító észrevételeink lehetnek, de a kritika tárgyát s mint szakmát is a kritikusokra kell hagynunk.
Örülök jöttödnek, változatosságodnak is.
Szeretettel Futóinda
Kedves Futóinda!
Fontos az a köntös:),
bár engem is mindig érdekelt a mögötte rejtőző lélek!
A kritka gyakorlása természetesen külön szakma, de azért próbálunk több-kevesebb sikerrel magunk is kialakitani valamilyen értékrendet, ami alapján "alkotunk", vagy legalább utólag megmagyarázni, amit létre hoztunk.
Ugyanigy kellenek a kapaszkodók, amikor a másik rezdüléseit próbáljuk befogadni, vagy értelmezni.
Örülök jöttödnek, köszönöm figyelmedet;
Nagykati
Kedves Nagykati!
Nem szeretnélek siettetni, inkább buzdítani a következő írásod, alkotásod feltevésére, mert a két vers indítása után, " a hamu alatt rejtőzik a parázs " mondásunk szerint úgy érzem, hogy több hasonlóan jó alkotásod lappanghat az " asztalfiában ".
Szeretettel várom, várjuk az újabb alkotásaid.
Inda!
Kedves Inda:), igazán köszönöm biztatásod, de mostanában nem kapkodom el, sem a hszeket, sem a feltöltést, inkább lelkem csendességében olvasok mindenfélét. Ez egy ilyen periódus:), biztos oka van, de többnyire a megérzéseim után megyek!
Szeretettel Nkati,
és megtisztelő figyelmed is köszönöm!!!
Kesves Nagykati ! megprobáltam értelmezni a versedet. Igazásból ideges lettem tőle .
mintha egy tűt keresnék a szénakazalban. Bocsáss meg, de ezek szerint más tipusú versek valók az egyszerű halandóknak mint nekem is.
De gratulálok hozzá, nem volt egyszerű összehozni biztos.
Nárcisz
Kedves Nárcisz!
Ez aranyos, nekem úgy tűnik, mintha kicsit neheztelnél rám, amiért nem nyújtottam tálcán a problémátlan létezés illúzióját:), ehhez képest nemes gesztus, hogy valamiért 5 pontra értékelted ezt az írást.
Azt írta egyszer egy nagyon okos úriember, hogy két fajta művészet van,(ha ez az egyáltalán) az egyik emblémája a kristály, a másiké az örvény.
Az egyik elrendez, a másik felkavar. az egyik feloldja a "problémákat", a másik felidézi.
Sztem felidézni könnyebb, tehát nem is volt ezt olyan nehéz megírni. Van erre egy régi módszer, az automatikus írás, úgy olvastam, hogy a szürrealisták találták fel, mint a spanyolviaszt:)
Rendezni az erőket nagy feladat, kellő magasság szükségeltetik hozzá.
Van még szerintem egy harmadik mód is, ez pedig a "játék", megígérem legközelebb valami ilyet töltök fel.
Köszönöm, hogy olvastál. A "tű a szénakazalban" nagyon jó lenne címnek:), hála érte. szia, Nkati
Kedves Kati!
Keresgéltem, és találtam egy versedet, amit még nem olvastam.
Kicsit el is szégyelltem magam.
A versed nagyon tetszett.
Rendkívül sok, szép szavat használsz, amit jó olvasni.
Például: nappalrianás, percrovarkaparás, alkonyolvadás, lélegzettrópusok, vákuummagány,
és még sorolhatnám.
Jó lenne többet olvasni tőled.
Üdv: József
kedves Szhemi!
Meglepett, hogy pont azokat a kifejezéseket emelted ki pozitívumként, amiért Antonius "letolt", nekem nem tisztem eldönteni, kinek lehet igaza, és nagyon nem tudom kiértékelni a saját verseimet.
Amikor írom próbálok pontos kifejezéseket találni arra, amit érzek/gondolok/élek, befelé figyelek elsősorban.
Mostanában a legegyszerűbb megnyilatkozási formát keresném, aminek az a végeredménye, hogy le sem írom. :), de raktáron sok van, majd teszek fől megint egy másikat. Köszönöm, figyelmedet, Nkati