Ma várnak,
holnap remélnek,
holnapután bánatuknak élnek,
súlyos könnyeik hullnak
céltalan napokra,
aztán egy idő múlva,
arcukat a boldog mosoly
újra, mozaikra bontja.
Újra
By szusiBy szusiBy szusiBy szusiMa várnak,
holnap remélnek,
holnapután bánatuknak élnek,
súlyos könnyeik hullnak
céltalan napokra,
aztán egy idő múlva,
arcukat a boldog mosoly
újra, mozaikra bontja.
14 hozzászólás
Kedves Szusi!
E pár sor olvasásakor I. Lothár, a már évezredes mondása jutott az eszembe:
"Az idők változnak, és mi is bennük változunk."
Ennek a kis mondatnak az egész mondanivalóját leírtad:
Várunk a jövőre, remélünk valamit, bánkódunk az elmulasztott lehetőségeken, sírunk valamiért, valakiért a végnélküli üres napokon, a jövő az arcunkra mosolyt varázsol, és kis mozaikokban elkezdődik minden újra. Röviden: Az élet.
tetszett ahogy leírtad, és bocsánat, ha egy kicsit analizáltam.
üdv Tóni
Igen Tóni, és ha valami vagy valaki mosolyt képes csalni az arcunkra, akkor egy picit minden megváltozik, fényesedik és tán a jövőt sem látjuk már olyan kilátástalannak. Ezért, a mosoly egy nagyon fontos dolog.
Tőled már elvárom a mindig odaillő idézetet és köszönöm is.
Kedves Szusi!
Ha már elvársz tőle egy idézetet, akkor remélem akkor sem fogsz megharagudni, ha írok a mosoly jelentőségére, még egyet, habár van még rengeteg, ami ugyanilyen szép. De ez amit most küldők, ez nagyon fontos, pláne akkor amikor a szomorúság elgog.
Gabriel García Márquez ezt így fogalmazta meg:
"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba."
üdv Tóni
Tóni, Márquez-t különösen kedvelem az igazán egyéni látásmódja okán. A Száz év magány az egyik favoritom és azt üzenem neki általad az idézetre, hogy ÚGY legyen!
A mosoly szebbé tud varázsolni sok mindent. Ráadásul a közérzet is kellemesebb. S amikor egy körforgás végeredménye az, akkor már megérte.:-)
Szeretettel:Selanne
Selanne, meg kéne tanulnunk mosolyogni.
A világ legszegényebb népei a legboldogabbak, mert nem azon tépelődnek amijük nincs, hanem annak a kevésnek örülnek amijük van. Ez valami olyasmi, hogy a jelenben akarnak boldogok lenni és nem valami megálmodott jövőben, mert az általában csak ábránd marad. Az a baj, hogy sokan „végig álmodják” a jelenüket, ezért észre sem veszik, hogy mi mindentől lehet boldognak lenni.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Sok megpróbáltatás, akadály nehezíti életünket, de egy apró mosolyt kapni, s adni, képes pozitívumokat varázsolni szívünkbe, lelkünkbe.
Persze, aztán újra kezdődik minden elölről, de a mosly sose maradjon el!
Mert az mindenkinek kell!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Ahogy mondod Fél-X, az életünk egy jó kis körforgás, csak több mosolyt kéne belevinnünk és akkor talán nem teherként cipelnénk, hanem csak egy nagyon komoly „játéknak” tekintenénk, ahol a szabályokat ugyan nem mi hozzuk, de lépnünk mindig nekünk kell.
Köszönet neked az olvasásért.
Szia Szusi!
Rövid versedbe sok lényeges dolgot csempésztél. Az idő múlását nagyszerűen érzékeltetted, mint ahogy a hangulatváltozásokat is a sorokban rejlő hullámzással. Legjobban a záró két sor ragadott meg, fantasztikus kép!
Tulajdonképpen nagy bölcsesség, amit leírtál. Mások is megtették, de ez a tiéd, egyedi.
Hát így kell a padlóról felállni, el is kezdem, de azért elárulom, hogy némi irónia is jött a szavak közül, vagy csak rossz a lelkiismeretem. 🙂
Jó ez, na!
Szeretettel: Kankalin
A versnek története is van.
De Profundis Clamavi: Dugd be légy szíves c. műve kapcsán olvasgattam a hozzászólásokat, amelyek arról a jó érzésről szóltak, amit az a kis szösszenet okozott nekik és Prof azt írta vissza, hogy az egy kis semmiség, de egy mosolyt persze megérdemel.
Ezen gondolkodtam el picit, mert mintha az a mosoly egy kicsit le lett volna értékelve, pedig szerintem mosolyt csalni az arcokra nagy dolog, meg jó dolog is mindenki számára. Az nem CSAK egy mosoly, az A mosoly.
Köszönöm szépen Kankalin, hogy elolvastad /ez lehetne irónia is, te tudod minek a kapcsán/, de nem az.
Kedves Szusi!
Igen folyton várunk, folyton remélünk valamit, ami jobbá teszi az életünket /bármilyen is legyen az: gazdag, vagy szegény; egészséges, vagy beteg; mások által irigyelt, vagy megvetett/, és ha nem következik be a vágyott változás, akkor elkeseredünk.
Valahogy, tényleg, sokan a jövőben élnek, mindig a szebb, jobb jövőről ábrándoznak, miközben a jelen örömeit hagyják elsuhanni.
Lám én kilométer hosszúságú mondatokban próbáltam leírni azt, amit Te könnyedén leírsz néhány sorban! 🙂 Ez mindig elbűvöl engem, ha olvaslak! 🙂
Mivel nem vagyok egy zseni a versek értelmezésében, elárulnád nekem a laikus prózásnak, hogy a mosoly miért bontja mozaikokra az arcunk?
Judit
Judit, kedves szavaid meghatottak….vártam is egy kicsit, mielőtt megadom a választ a kérdésedre.
Így próbáltam leírni azt a változást, ami akkor következik be, ha egy komor arckifejezés átváltozik mosolygóssá. Egy komor arc feszes, egységes. Amikor elmosolyodunk, akkor pedig életre kel, megmozdul, elveszti egységességét, több különböző részre bomlik. Ez lenne a „mozaikra bontás”. Nem volt egyszerű, ezt, így, magyarázatként leírni. Egy tükör előtt talán jobban sikerülne…de tudod mit? Állj be egy tükör elé komoran, majd mosolyodj el. Talán kiderül mit is akartam valójában ezzel a szóösszetétellel kifejezni. (Wuhh, jól megdolgoztattál, de nem bánom!)
Szia szusi!
Számomra több jelentése is van a versednek. Az egyik pozitív kimenetelű, a másik nem.
A boldog mosoly lehet valódi, és lehet olyan mosoly, ami azoknak az arcára ül ki, akik már nem veszik az "élet adásait".
Nagymamám jutott az eszembe, aki 42 évig volt tanító néni. Sok-sok minden történt az életében. Küzdelmek sora, harcok melyek hol sikerültek hol nem. Ő amikor élete végén már nem fogta fel a külvilágot, folyton mosolygott…
Köszönöm, hogy olvashattam: Gyömbér
Gyömbér,………..én köszönöm, hogy olvastad.