Fénynek a léte napba már,
elbúcsúzott a napsugár.
Létben szűnő álmot sző,
Holdtakarója a teremtő.
Végtelen semmibe útra kel,
a láthatatlan tündérrel,
áldott vágya meg születő,
szép testvére őserdő.
Homálynak szélén hasadó vár,
Hétté nyílik a hét határ.
Tágulj világ! Pattanj szét!
Születő fény teremtését.
6 hozzászólás
Kedves Regős!
Nekem ez a versed is tetszik.Apró hibákat vélek felfedezni benne ,de ha Te úgy ondolod jó,
akkor én azt sem bánom./pl. a Hold takarója lenne a helyes,aztán az utolsó előtti sorban talán a Pattantsd szét lenne jó/Ha nem tetszik hagyd figyelmen kívűl a javaslatomat.
Gratulálok.A hétté nyíló hét határ,gyönyörűség.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Hova!
Köszönöm észrevételeidet, meg fogom fontolni mert hát ha javításra szorul akkor javítsunk rajta!
Köszönöm!
Regős!
Kedves József!
Az egész versnek érdekes a stílusa. Előttem szóló Valika már említett néhány szót, amin változtatni lehetne. Én megjegyzem, hogy a "meg születő" az egy szó!
A versnek a ritmusa tetszik nekem.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Szintén késve írok választ, mint ahogy már Kedves Hovának is írtam meg fogom fontolni és javítani fogom mert több szem többet lát elven működik.
Egyébként köszönöm építő jellegű nagyon jó segítségeteket!
Áldás!
Regős
Annyira természetes, naturalisztikus, ötös érdemlő, szerintem szép és igaz. Üdv. MIKI.
Kedves Miki!
Köszönöm hogy olvastál, azt hiszem ha egy természetközeli kultúrát szeretnék megeleveníteni akkor az minél egyszerübben, "naturalisztikusan" (ha idézhetlek téged)kell előidézni.
Köszönöm hogy itt jártatok nálam!
Legyen szép napotok!
Áldás
Regős!