Gondolat:
"A legrosszabb, ami megtörténhet velünk, emberfajjal,
hogy egy nap értetlen közönyben áll az értelem.
E nap ledöntik a népek a harag és gyűlölet szobrát,
pénzcsinálók hatalmas és papírszagú gyárát.
És akkor csend lesz. Halotti csend. Mert mindenki
haldokolni fog. Mert a pénz annyira elvakította az
emberfajt, hogy nélküle kiszárad.
Mint olajkutak, úgy fog égni e napon az ember.
Csak, sajnos, e napon pergamenek, papírosok,
kódexek és könyvek is elégnek majd, s nem
lesz ki megmentse őket, hogy így figyelmeztessük
az utánunk jövőket: hogyan is kerülhetik majd el ezt az
esztelen és véres és rémes mészárlást önmaguk ellen.
A recept: szeresd mindig azt, aki éppen melletted van!
Ennyi. És ha ez meg lészen, akkor majd szépen
elosztanak mindent a szerető emberek.
Most nincs sok szeretet, hópihe, annyi sincs itt, e
világban. Csak látszat csókok, látszat ölelések, hogy
így leplezzük a pénz utáni, mohó vágyunkat.
Egy parancsolat is elég lenne tehát azon az űrhajón,
melyen több ezer éve utazunk,
s melyet a Jóisten adományozott nekünk,
e bolygó állítólagos urainak.
És ha kételkedünk, akkor nézzünk körbe:
láttuk-e Isten fiát, tette-e csodákat, szeretett-e minket,
s rájövünk; belülről kell keresni e csodákat, e szeretetet,
nem építményekben, csillogó sugarakban,
nem falak dohszagú rejtekében,
hiszen:
"Isten országa bennetek van és körülöttetek,
nem fából és kőből épült házakban,
hasítsd szét a fát, és én ott leszek,
emeld fel a követ, és engem ott megtalálsz."
Ámen!"
Un pensiero:
"Il peggio cosa che potete capitare a noi, con la razza umana,
che un giorno l'intelletto sta in piedi senza capire indifferenza.
In questo giorno, la gente brutta giú l'odio e l'ira della statua,
enorme e odore di carta fabbrica del facente-denaro .
E poi sará il silenzio. Un silenzio mortuario. Perché tutti
agonizzeranno. Perché il denaro è così accecato dalla
razza umana, che senza di essa si essicca.
Come pozzi di petroliferi, talmente brucierá la gente in questo giorno.
Solo, purtroppo, in questo giorno bruceranno anche pergamene, carte, codici, e libri, e non sará nessuno che li salverá, che cosí avvertiamo per chi vengono dopo di noi: come possono evitare questo insensato, sanguinoso e terribile massacro contro se stessi.
La ricetta: ama sempre lo appena, chi é accanto a te!
Tutto qui. E questo sará, allora la gente amante condivide tutto.
Adesso non c'é molto amore, fiocco di neve, non é tanto qui, in questo mondo. Soltanto ci sono baci apparenze, abbracci apparenze, che cosí nascondiamo il nostro desiderio goloso dopo i soldi.
Un comandamento sarebbe sufficiente nel cosmonave su cui viaggiamo da migliaia anni, e la quale ha dato il Dio ai signori sedicenti della questa pianeta.
E se dubitiamo, allora ci guardiamo in giro:
abbiamo visto il figlio del Dio? Lui ha fatto le meraviglie? Lui ci ha amato? E ci rendiamo conto: si deve cercare le meraviglie e l'amore dall'interno. Non negli edifici. Non nei raggi luminosi. Non nei nascondiglio tanfo odore dei muri.
Perché:
““Il paese del Dio é dentro di voi, e attorno a voi,
non nelle case di legno e di pietra si sono costruite,
spacchi l'albero, e io saró lí,
elevi su la pietra, e mi troverai lí.
Amen!”